Jézus Krisztus így szólt: „Azért jöttem, hogy az életet teljes teljességében megadjam.“ (Jn 10,10)

Vegyél magadnak egy zsebkönyvet egy keresztény könyvesboltban, amelyben olyan emberek tapasztalatai szerepelnek, akik megtalálták az új életet Krisztussal. Én magam is nagyon boldog vagyok, hogy nekem is részem van ebben az új életben.

MILYEN ALAPON ADJA ISTEN AZ ÚJ ÉLETET?

A választ erre a kérdésre az ‘Evangéliumban’ találjuk meg, azaz a ‘Jó Hírben’ vagy az ‘Örömhírben’. Hamar rájössz majd, miért tölt el minket boldogsággal ez az üzenet. Ez a legjobb hír, amit az emberek valaha is hallottak.

Képzeld el, hogy ma meghalnál, és Isten előtt a következő kérdésre kellene válaszolnod: „Miért gondolod, hogy tőlem örök életet várhatsz?“ Mit válaszolnál Istennek? Gyakori válaszok:

• Be kell tartani a parancsolatokat …
• Jót kell cselekedni …
• Tisztességes életet kell élni …

Sokan azt gondolják, hogy ha ezt és azt csinálom, akkor megkapom ehhez az örök élet.

Mindenkinek azt ajánlom, hogy tartsa be Isten parancsolatait, tegyen jót és tisztességes életet éljen. De az az elképzelés, hogy ezért Ellentételezés Az az elképzelés, hogy az új életet ki kell érdemelni, alapvetően téves. A Biblia éppen az ellenkezőjét tanítja: az új élet Isten szeretetének ajándéka számunkra. Semmivel sem érdemelhetjük ki az új életet. Még a szenvedéssel sem. Amikor ezt megértettem, nagyon boldog lettem. Miért, azt később elmondom neked, és azt is, hogy milyen jelentőségük van a jó cselekedeteknek.

Sokan azt kérdezik: A jótettnek hát ingyenesnek kell lennie? Semmiképp sem. Isten minden jó cselekedetet nagyra értékeli. De ezzel nem érdemelhetjük ki az örök életet. Isten azoknak, akik bíznak benne, Jézus áldozata alapján új életet ajándékoz. Másokért hozott áldozati halál csak szeretetből fakadhat. A szeretetet viszonozni lehet, de ki nem lehet érdemelni.

SZERENCSÉRE NEM KELL MEGÉRDEMELNÜNK AZ ÚJ ÉLETET.

Ellenkező esetben a gazdagok, az erősek, az intelligensek és az egészségesek részesülnének előnyben. A többiek pedig hátrányos helyzetbe kerülnének. Emellett állandó félelemben kellene élnünk, hogy vajon eleget tettünk-e, és hogy cselekedeteinket kizárólag tiszta és jó szándék vezérelte-e. Még ha maantól kezdve képesek is lennénk kiegyensúlyozni a ‘mérleget’, akkor is fennmaradna a múltunkkal kapcsolatos kérdés.

Ha ki kellene érdemelnünk az örök életet, és ezt tényleg teljesen komolyan vennénk, akkor idegösszeroppanásba vagy kétségbeesésbe torkollnánk. Volt valaki, aki ezt teljesen komolyan vette. És összeomlott. Ismered őt.

Az akkori augusztini szerzetes, Martin Luther volt. A Biblia az Efézusbeliekhez írt levél 2. fejezetének 8–9. versében így szól:

„Igen, kegyelem által nyertétek el az üdvösséget a hit által, és ez nem tőletek származik – hanem Isten ajándéka –, nem cselekedetek alapján, hogy senki se dicsekedhessen.

Mennyit kell fizetnünk egy ajándékért? Nem sértés az, ha fizetni akarunk egy ajándékért? Egyszer a hittanórán megkérdeztem a gyerekeket, mennyit fizettek azokért a karácsonyi ajándékokért, amelyeket kaptak. Az egyikük így válaszolt: „Nem kellett semmit fizetnünk, de megköszöntük.“

Így kellene mi is tennünk Isten ajándékával: elfogadni azt, és életünkkel kifejezni hálánkat. Gondolkodtál már eleget Isten szeretetének és jóságának ezen csodálatos ajándékáról?

MIÉRT VAN SZÜKSÉGÜNK ÚJ ÉLETRE?

Mert a bűn miatt elvesztettük az eredeti életet. Mi a bűn? Legmélyebb értelemben véve közöny vagy lázadás Isten ellen. Ki vétkezett Isten ítélete szerint? Mindenki, beleértve téged és engem is:

„Nincs igaz ember, egy sem. Mindenki vétkezett, és ezért nem állhat meg Isten előtt.“ Rómaiak 3,10.23

Emlékszem egy beszélgetésre egy fiatal üzletemberrel. Megengedte, hogy feltegyek neki néhány kérdést. Többek között azt kérdeztem tőle, hogy bűnös-e. Erre hangosan felnevetett: „Nem, gondoskodom a családomról. Elvégzem a munkámat az üzletben. Nem dohányzom és nem iszom.“

Még egy kérdést engedett meg nekem: „Megszegte már valaha a házasságát?“ „Igen, megszegtem.“ Nem tartotta magát bűnösnek. Pedig ezzel önmagát is megtévesztette. A struccpolitikát folytatta.

Egy vallásos igazgató titkárnője meg volt győződve arról, hogy ő nem bűnös.

Egyszer megkérdezte tőle: „Lehetséges, hogy naponta egyszer valami helytelent gondol, mond vagy tesz?“ A fiatal hölgy néhány pillanatnyi gondolkodás után igennel válaszolt. Az igazgató így folytatta: „Lehet, hogy akár naponta két-három alkalommal is gondol, mond vagy tesz valami helytelent?“

A válasza: „Biztosan naponta háromszor fordul elő.“ A főnök kiszámolta neki: „Naponta három bűn, az évente jó 1 000 bűn. Ha az első tíz életévét nem számoljuk bele, akkor máris 15 000 bűne van.“ Szokatlan számítás.

A Biblia így szól:

„Bűneitek elválasztanak titeket Istenetektől“, és: „A bűn bére a halál“ (Ézs 59,2; Róm 6,23)

Isten ítélete szerint a bűnre halálbüntetés jár. Ezt mi is meg tudjuk érteni. Ha a bűnnek nem a halál lenne a következménye, akkor az örökké fennmaradna. Ha valaha is létezhet újra olyan világ, amelyben nincs önzés, gyűlölet, háború és nyomor, akkor a bűnt ki kell irtani. Ehhez vezető út a halál.

Bűnösök vagyunk, és ezért halálra ítéltek. Nem tudjuk magunkat megmenteni. Ha azonban Istenre tekintünk, akkor van megalapozott reményünk.

„Isten szeretet“ és „Isten igazságos“. (1 János 4,8 és Dániel 9,14) A szeretet egyik következménye az igazságosság. Ha Isten támogatná az igazságtalanságot, akkor sem szerető, sem igazságos nem lenne. Ez emberi szemszögből nézve problémát vet fel. Számunkra gyakran nehéz összeegyeztetni a szeretetet és az igazságosságot. Vajon ez Isten számára is problémát jelentett? Hogyan oldotta meg ezt a problémát?

„Mert Isten annyira szerette a világot, hogy odaadta egyszülött Fiát, hogy aki hisz benne, az ne vesszen el, hanem örök élete legyen.“ (János 3,16)

Isten szeretetéből fakadóan megoldotta ezt a problémát azzal, hogy Fia áldozati halála által megváltott téged és engem. Igazságossága miatt Istennek el kell ítélnie minket, de szeretete miatt mindenkiért, aki bízik benne, ő maga vállalja a büntetést.

A Biblia megmutatja nekünk, hogy Jézus Krisztus Isten. Isten Fia emberré lett, hogy megmentsen minket.

Ha Jézus csupán ember vagy angyal lett volna, akkor nem tudott volna megmenteni minket. Az összes bűn terhét csak Isten maga tudta viselni.

Tegyük fel, hogy Isten teremtett volna egy angyalt, hogy az meghaljon értünk – feltéve, hogy ezzel megoldódott volna a probléma –, nem lenne ez valahogy olcsó megoldás? Csak Isten Fiának végtelenül nagy áldozata volt képes kifejezni Isten irántunk, emberek iránti szeretetét.

Jézus Krisztus e világ Teremtője (Jn 1,1–3+14; Kol 1,16; Zsid 1,2); csak a Teremtőnek volt hatalma megváltani minket. Teremtői erő nélkül nincs feltámadás az örök életre.

Jézus Krisztus egyben az isteni törvényadó is (1Kor 10,4; Jak 4,12 + Jn 5,22). Csak a törvényadó maga tudott változást hozni azzal, hogy magára vette a nekünk járó büntetést.

Ha felismerjük, hogy Isten maga is hajlandó volt feláldozni magát értünk, emberekért, akkor kezdjük megérteni hatalmas szeretetét. Krisztus lett az a közvetítő, akiken keresztül Isten bizonyította végtelen szeretetét a bűnbe esett világ iránt.

Csak egy lehetőség volt: vagy Krisztus feláldozta magát értünk, vagy mindannyian örökre elvesztünk volna. A Biblia egyértelműen kijelenti: Jézus magára vette bűneinket. (1Péter 2,22.24; Ézsaiás 53,4–6)

MIÉRT LEHET JÉZUS KRISZTUS AZ ÉN KÉPVISELŐM?

Nekem is nehéz volt megérteni, hogy hogyan tudna valaki más viselni a bűneimet. A történelemben azonban számos olyan eset is található, amikor valaki más helyett halt meg, vagy viselte annak büntetését.

Az újságírók egy tárgyalás előtt kiderítették, hogy a bíró és a vádlott egyetemi évfolyamtársak. Ezért a tárgyalóterem tele volt kíváncsiakkal. Mit fog tenni a bíró? A tárgyalás teljesen szabályszerűen zajlott le. Az ítélet magas pénzbírságot szabott ki. Mivel előre tudták, hogy az elítélt nem tud fizetni – sikkasztásról volt szó –, a bírósági tisztviselők már készenlétben álltak, hogy elvigyék. Miután a bíró levette a talárját, odalépett barátjához, és így szólt: „Még mindig azt hiszed, hogy a barátod vagyok?“ A válasz egy dühös pillantás volt. A bíró folytatta: „Az imént a bíród voltam. Bíróként nem tehettem másképp. Bíróként igazságos ítéletet kell hoznom. De most meg akarom mutatni neked, hogy a barátod vagyok.“

Barátja szeme láttára kiállított egy csekket azon a magas összegről, amelyre éppen elítélte őt. A bíró számára ez nagy anyagi áldozatot jelentett. Odaadta a csekket az elítéltnek. Az elítélt szégyenében habozott, hogy elfogadja-e. Végül hálával és bizalommal vette át a csekket barátjától, a bírótól. Szabad emberként barátjával együtt elhagyhatta a bíróságot. Az ítéletet nem hajtották végre. A büntetést más fizette ki. Ha egy adósságot kifizettek, akkor már nincs mit fizetni.

Jézus Krisztus a mi bírónk a János 5,22 szerint. Az egész világ bírája igazságosan fog ítélni. Szeret téged, és a barátod szeretne lenni. (Róma 5,10; János 15,14) Szeretete miatt hajlandó megfizetni érted. Áldozatának köszönhetően erre képes. Ha a barátságát keresed, és hálával és bizalommal elfogadod az ajánlatát, akkor ő a te helyedben is megfizeti a büntetést, és az ítélet nem kerül végrehajtásra. (János 5:24)

Akkor te is szabad emberként élhetsz a barátoddal „hazamenni“. (Jn 14,1–3)

Azáltal, hogy bízom benne, neki hit.

Egy börtönigazgató azt kérdezte: „Mit tegyek, hogy üdvözüljek?“ A válasz így szólt: „Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz te és a te házad!“ (ApCsel 16,30–31)

Tehát a Jézus Krisztusba vetett hit a döntő.

Sajnos a ‘hinni’ szó jelentése manapság nagyon elmosódott. A német ‘glauben’ szó az ófelnémet ‘geloben’ szóból származik, és azt jelenti: ‘fogadalmat tenni valakinek, akit szeretünk, vagy rábízni magunkat’. Mivel ez olyan fontos, szeretném még egy kicsit részletesebben kifejteni.

„Ha azt mondod: Hiszek Istenben. Ha meg vagy győződve arról, hogy létezik egy élő Isten, az nagyon értékes dolog. De ez önmagában még nem jelent üdvözítő hitet.“ (Jak. 2,19) Nevezzük ezt egyszerűen ‘Értelmi hit’.

Sokan imádkoznak egy műtét előtt vagy más vészhelyzetben. Ez jó dolog. Nevezzük ezt egyszer ‘Kényszerhit’. Az értelmi hit jó dolog. A szükségből fakadó hit, amelyen keresztül megtapasztaljuk Isten szeretetét, szintén jó dolog. Mindkettő az üdvözítő hit részét képezi. Az értelmi hit és a szükségből fakadó hit azonban együttesen még nem jelentenek üdvözítő hitet.

A teljes vagy üdvözítő hit esetében, ahogyan azt a Biblia értelmezi, arról szól, hogy én magamat Jézus Krisztusra bízzuk magunkat.

EGY PÉLDA A VALÓDI ‘HITRE’:

Egy orvos szerelmes egy fiatal nőbe. Szeretne feleségül venni. A fiatal hölgy meg van győződve arról, hogy ez a férfi remek ember és kiváló orvos. (Ez az értelmi hitnek felel meg.) A hölgynek vakbélműtétre van szüksége. Ezért szükségében segítségért fordul az orvoshoz. (Ez a szükségből fakadó hitnek felel meg.).

Az orvos bizonyára örül annak, hogy a fiatal hölgy ilyen jó véleménnyel van róla. Szívesen vállalja a műtét elvégzését is. A fiatal hölgy most már a páciense. De ha ennyi lenne az egész, akkor ez neki biztosan nem lenne elég. Szereti a fiatal hölgyet, és feleségül szeretné venni. Ha a lány viszonozza a szerelmét, akkor az eljegyzés során egy ideiglenes ‘igen’ hangzik el, majd az esküvőn a végleges ‘igen’. Abban a pillanatban, amikor a lány igent mond a közös életre, ő már még neki is rábízva. (Ez egyenértékű a megváltó hittel.).

Ez egy példa a Jézus Krisztussal való kapcsolatunkra. Hallunk róla, vagy olvasunk róla, és egy bizonyos ponton segítségért fordulunk hozzá. Sokan ennél a pontnál megállnak, és ott is maradnak Jézus betegei, ahelyett, hogy belépne a létező legjobb szövetségbe: egy személyes szerelmi kapcsolat. Az Ő szeretete, amelyet a Biblián és a vele való tapasztalatainkon keresztül ismerünk meg, arra vezet minket, hogy egyre jobban bízzunk benne. Személyes imában fordulunk hozzá (ez felel meg az eljegyzésnek). Amikor jobban megismertük Őt, és jobban bízunk benne, átadjuk neki az életünket. Igen-t mondunk az esküvőre (az esküvő a bibliai keresztségnek felel meg).

A BIBLIA A KRISZTUSSAL VALÓ KAPCSOLATOT A HÁZASSÁGHOZ HASONLÍTJA

Abban a pillanatban, amikor a fiatal nő szeretetből és bizalomból az orvosnak életre szóló ‘igen’-t mondott, az orvos feleségévé vált. Ugyanígy mi is Jézus közeli barátaivá, illetve Isten gyermekeivé válunk abban a pillanatban, amikor neki is teljes, kötelező érvényű ‘igen’-t mondunk az életünkre vonatkozóan.

„Aki a Fiút birtokolja, annak van élete; aki nem birtokolja Isten Fiát, annak nincs élete.“ (1 János 5,12)

„De azoknak, akik befogadták őt, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek …“ (Jn 1,12)

Ettől a pillanattól kezdve új életünk van. Ha megmaradunk ebben az Istennel való kapcsolatban, akkor Jézus visszatérésekor feltámadunk az örök életre.

A házasság nagyon jó példaként szolgál a mi Istenhez fűződő kapcsolatunkra. A Biblia például az Efézusbeliekhez írt levél 5:22–33-ban használja ezt a képet.

Az esküvőn elhangzó „igen” sok mindent megváltoztat. A nő általában felveszi a férfi vezetéknevét. Mindketten elhagyják szülői házukat, közös lakásba költöznek, és ettől kezdve közös életet élnek. Ugyanez vonatkozik Jézus Krisztusra is. Ha már igent mondtunk neki, vele akarunk élni. Ekkor szívesen olvassuk a szerelmeslevelét – a Bibliát –, szívesen beszélgetünk vele – imádságban –, örülünk annak, hogy naponta szán ránk időt – amit áhítatnak vagy csendes időnek nevezünk –, és hogy minden héten egy egész napot, a szombatot és az istentiszteletet velünk akar tölteni. Örömünkre szolgál, hogy vele együtt alakíthatjuk az életünket – közösségi és missziós munkával. És egy napon részesülhetünk a létező legnagyobb örökségben: az örök életben Isten országában.

Még egy szó a jó cselekedetekről. Az emberek 98% alapvető tévedése az, hogy azt hiszik, a Biblia azt tanítja, hogy az örök életet ki kell érdemelni.

MILYEN JELENTŐSÉGE VAN A JÓ CSELEKEDETEKNEK?

Olvassuk el még egyszer az Efézusbeliekhez írt levél 2. fejezetének 8–9. versét, majd ehhez a 10. verset is (Menge-fordítás): „Mert kegyelemből üdvözültetek a hit által, és ez nem tőletek (azaz érdemeitekből) származik – nem, hanem Isten ajándéka –, nem cselekedetek alapján, hogy senki se dicsekedhessen. Hiszen mi vagyunk az Ő alkotásai, Krisztus Jézusban teremtve a jó cselekedetekre, amelyeket Isten előre elrendelt (amelyekre Isten előre felkészített minket), hogy azok szerint élhessünk.“

Nem a jó cselekedeteink által, hanem Isten kegyelméből nyerünk üdvösséget, saját érdemünk nélkül. Attól a pillanattól kezdve, amikor Jézus Krisztusba vetett hitünk révén üdvösséget nyerünk, új kapcsolatba kerülünk vele. Ő új, megújult életet ajándékozott nekünk. Ehhez az új élethez jó cselekedeteket készített elő számunkra, hogy azokat végrehajtsuk.

Most szeretnénk örömet szerezni Jézusnak, kifejezni iránta érzett szeretetünket és hálánkat. Ő pedig erőt ad nekünk az új élethez. Hadd fogalmazzak így: A jó cselekedetek nem az üdvösségünk előfeltételei, hanem annak gyümölcsei.

Térjünk vissza még egyszer a házasság példájához.

Egy fiatal nő nem fog férjhez menni csak azért, mert egy fiatal férfi virágot ajándékoz neki. De ha szeretik egymást, a virágok a szerelem jelképei lehetnek.

Ha két ember házasságban él, a férfi háztartási pénzt ad a feleségének. Ez jó cselekedet? A feleség főz a férjének, és gondoskodik az öltönyeiről. Ezek jó cselekedetek?

Senki sem fogja ezt olyan jó cselekedetnek tekinteni, amivel ki lehet érdemelni a házasságot. Hiszen már házasok. Ez a szerelmi kapcsolatuk természetes következménye.

Hadd foglaljam össze röviden: Új életet kapunk, amikor szoros, bizalmon alapuló kapcsolatot alakítunk ki Jézus Krisztussal.