Nem lehetne megkérdezni egy szakértőt? Vagy az egyes egyházakat és közösségeket? Természetesen. De szinte mindegyik azt állítja, hogy ők a helyes egyház, noha általában egészen eltérő tanokat hirdetnek. Így tehát nem jutunk el a célhoz. A legjobb, ha a beröai (Görögország) lakosok példáját követjük. A Biblia nemesnek nevezi a hozzáállásukat:

„Ők nemesebb szándékúak voltak, mint a thesszalonikiak; teljes készséggel fogadták az igét, és naponta kutatták az Írásokat, hogy vajon így van-e.“ (Apostolok cselekedetei 17,11, Pattloch-fordítás)
Ez jó tanács! Akkoriban a beróiak szívesen hallgatták Pál hirdetését. De naponta maguk is utánanéztek a Bibliában, hogy valóban így van-e. Ezért azt ajánlom, hogy a helyes egyház vagy Jézus gyülekezete kérdésében is így járjanak el. Úgy gondolom, hogy egy rövid bibliai tanulmányozás nagyon jó módszer.

De először is nézzük meg azt a három kérdést, amelyet az a lelkész feltett. Ezek a kérdések fontos előfeltételei annak, hogy sikeresen elmélyülhessünk ebben a témában.

Jézus így szólt: „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem juthat az Atyához, csak rajtam keresztül.“ (János 14,6) „Tanítsátok meg őket, hogy betartsák mindazt, amit parancsoltam nektek…“ (Máté 28,20)

Péter így szólt: „Jézus nem vétkezett; a mi bűneinkért halt meg.“ (1 Péter 2,22–24)

„Krisztus példát hagyott rátok, hogy kövessétek a nyomdokaiba.“ (1 Péter 2,21)

Mindenben követnünk kell és követni is akarjuk őt. Ezért mondja János: „Aki azt mondja, hogy benne [Krisztusban] marad, az úgy is éljen, ahogyan ő élt.“ (1 János 2,6)

Hiszem, hogy Jézus az isteni igazságot tanította és kinyilatkoztatta, és hogy egész élete példaként szolgált számunkra. Minden igazi keresztény ezt hiszi. Ez a tervünk első feltétele. Te is így gondolod?

Kell-e Jézus gyülekezetének ma – közel 2 000 év után – még mindig összhangban lennie Jézussal? Nincs-e ebben a kérdésben semmiféle fejlődés? Mit válaszol erre maga Jézus?
Jézus így szólt: „A Szentírást nem lehet megsérteni.“ (János 10,35)

Jézus itt az Ószövetségről beszél. Természetesen ez az egész Bibliára vonatkozik, tehát az Újszövetségre is. Jézus szavai szerint az Írást nem lehet „megtörni“. Ha valamit megtörünk, több részre esik szét. Jézus itt azt fejezi ki, hogy nem rajtunk múlik, hogy egy részét elfogadjuk, más részeit pedig elutasítsuk. Jézussal teljes összhangban János így mondja: „Aki eltávolodik, és nem marad Krisztus tanításában, az nem rendelkezik Istennel; aki viszont Krisztus tanításában marad, az mindkettővel rendelkezik: az Atyával és a Fiúval.“ (2 János 9) Ez egyértelmű elutasítása a bibliai tanok bármiféle továbbfejlesztésének. Amit Isten a Fián keresztül kinyilatkoztatott nekünk (Zsidók 1,1), azt az emberek nem javíthatják, nem szabad javítaniuk, és nem is kell javítaniuk.

Pál apostol így szól: „De ha mi vagy akár egy angyal is hirdetne nektek az égből olyan evangéliumot, amely eltér attól, amit nektek hirdettünk, az legyen átkozott. Ahogyan az imént mondtuk, úgy mondom most is: ha valaki olyan evangéliumot hirdet nektek, amely eltér attól, amit elfogadtatok, az legyen átkozott.“ (Galata 1,8–9)

Még az apostoloknak és az angyaloknak sincs joguk megváltoztatni Jézus Krisztus evangéliumát. Ezért másnak sem szabad ezt tennie. Ezért megállapítjuk: a mai Jézus-egyháznak összhangban kell lennie Jézus Krisztussal és az Ő Igéjével.

Te is így gondolod?

Miért fontos már most, még a tanulmányok megkezdése előtt, hogy ilyen hajlandóságot mutassunk? Jézus így szól:

„Ha valaki az akaratát akarja érvényesíteni, akkor meg fogja ismerni, hogy ez a tanítás Istentől származik-e.“ (János 7,17)

Jézus itt azt mondja nekünk: Aki Isten akaratát akarja cselekedni, az meg is fogja ismerni azt. Akiben őszinte vágy él arra, hogy megismerje és cselekedje Isten akaratát, annak Isten segít az igazság megismerésében, és ezáltal Jézus egyházának megismerésében is. Az egyik isteni ígéret így hangzik: „Isten az őszintéknek sikerrel jár.“ (Példabeszédek 2,7) – Isten megígérte azoknak, akik engedelmeskednek neki, a Szentlélek segítségét (Apostolok cselekedetei 5,32). Megígérte, hogy elvezet minket az igazság teljesiségébe (János 14,26 és János 16,13). Ehhez minden bizonnyal tartozik az igazság az Ő egyházáról is. Egy csodálatos könyv Jézus életéről így fogalmaz: „Mindenkinek, aki őszinte vágyakozással adja át magát Istennek, hogy megismerje az Ő akaratát és annak szerint cselekedjen, az igazság Isten üdvözítő erejeként fog megnyilvánulni.“ (Jézus élete, 449. o.) Készen állsz arra, hogy csatlakozz Jézus gyülekezetéhez, ha egyszer rátaláltál?

Az út egyszerű. Tanulmányozd át a Máté-evangéliumot! Körülbelül 40 oldalból áll. Noha nem tartalmazza Jézus összes tanítását, de a legtöbbet igen. Talán érdemes aláhúznod azokat a verseket, amelyek tanításairól, példájáról és róla szóló kijelentésekről szólnak. Én a következőképpen végeztem el ezt a tanulmányozást:

Vettem egy olyan füzetet, amelynek mindkét oldalán margó van, és felosztottam:

A bal oldali margóba beírtam a vonatkozó fejezetet és a versszámot.

A főoszlop bal oldalára átmásoltam azt a mondatot vagy mondatrészt, ahogyan a Bibliában szerepel, amely Jézus tanítását vagy példamutató magatartását tartalmazta. A főoszlop jobb oldalára pedig leírtam, hogy milyen tanítást tartalmaz ez a mondat. A jobb oldali margóoszlopban további oszlopokat hoztam létre azoknak az egyházaknak, amelyeket meg akartam vizsgálni (pl. B. egy-egy oszlop a katolikus egyház, az evangélikus egyház, az adventista egyház és a baptista egyház számára).

Minden olyan egyház mellé, amely az általam talált megfelelő tanítást vallja, egy pluszjelet tettem.

Az az egyház, amelynek végül minden szempontból pozitív a mérlege, összhangban áll Jézus tanításaival. Ez Jézus gyülekezete, amelyhez csatlakozni szeretnék.

A bibliaórák során gyakran előbb felolvastam egy fejezetet a Máté-evangéliumból, vagy egy részletet abból, majd ezt követte az általános bibliai beszélgetés.

Ez a tanulmányi terület mindig is nagy érdeklődést váltott ki. Egy úr egyszer azt mondta nekem: „Már a 4. fejezetnél rájöttem, hogy nem a megfelelő egyházban vagyok.“

Csodálatos Istenünk bőségesen áldjon meg téged, különösen akkor is, amikor másoknak Jézusról beszélsz. Ne feledd, hogy ez a legmagasabb rendű és legjobb dolog, amit egy emberért tehetünk, „mert mindazok, akik az Úrhoz vallomást tenni és az Ő nevét hívják segítségül, azok megmenekülnek. De csak akkor vallhatnak hűséget hozzá, ha előtte meghitt a hit vannak. És csak meggyőződni, ha meghallották az üzenetet. Az üzenetet azonban csak akkor hallhatják meg, ha azt kihirdették. … Micsoda öröm, amikor a hírnökök megérkeznek, és elhozzák a Jó Hírt.“ (Róma 10,13–15 GNB)

Jézus azt mondja: „Ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott én is közöttük vagyok.“ (Máté 18,20) Az első keresztény közösségnek nem volt hozzáférése a zsidó imaházakhoz. Otthoni gyülekezetekben gyűltek össze. Minél kisebb a csoport, annál szorosabbak a személyes kapcsolatok. A koronavírus-járvány ideje megmutatta, hogy az egyházi épületeket nagyon gyorsan be lehet zárni. Meggyőződésem, hogy a házi gyülekezeteknek ebben a helyzetben jó esélyük van a túlélésre.

Péter pünkösdi prédikációja sok embert mélyen megérintett. Megnyíltak Jézusba vetett hitre. Erről számol be az Apostolok cselekedetei 2,37–47:

Amikor az emberek ezt meghallották, mélyen meghatódtak ettől az üzenettől. Megkérdezték Pétert és a többi apostolt: „‚Testvérek, mit tegyünk?‘ – ‚Térjetek vissza Istenhez!‘ – szólította fel őket Péter. ‚Mindannyian keresztelkedjetek meg Jézus Krisztus nevében! Akkor Isten megbocsátja bűneiteket, és megkapjátok a Szentlelket. Ez az ígéret rátok, utódaitokra és az egész világon minden emberre vonatkozik, akiket az Úr, a mi Istenünk, magához hív majd.‘ Péter még sokáig beszélt hozzájuk, és nyomatékosan felszólította őket: ‚Meneküljetek meg Isten ítéletétől, amely e romlott nemzedékre fog lesújtani.‘ Sok hallgató elfogadta Péter üzenetét, és megkeresztelkedett. A hívők száma azon a napon körülbelül háromezerrel gyarapodott. Mindazok, akik Jézusban találtak hitet, rendszeresen tanultak az apostoloktól, és szoros közösségben éltek. Együtt ünnepelték az úrvacsorát és imádkoztak egymással. Mély istenfélelem töltötte el Jeruzsálem minden lakóját, és Isten az apostolokon keresztül sok jelet és csodát tett. A hívők úgy éltek, mintha egy nagy család lennének. Amit birtokoltak, az közös tulajdonuk volt. Ha valamiből hiány volt, mindenki szívesen eladta telkét vagy más vagyonát, és a pénzből segítette a gyülekezet rászorulóit. Nap mint nap a hívők egyhangúlag összegyűltek a templomban, és az otthonokban ünnepelték az úrvacsorát. Nagy örömmel és őszinte szívvel gyűltek össze a közös étkezésekre. Dicsőítették Istent, és az egész nép tisztelte és elismerte őket. A gyülekezet napról napra növekedett, mert az Úr sok embert üdvözített.”

Itt azt látjuk: Isten azt kívánja, hogy csatlakozzunk az ő gyülekezetéhez. A gyülekezetbe vezető út első lépése a megtérés, a gondolkodásmód megváltoztatása (ez a bibliai „bűnbánat“ kifejezés jelentése). Elfordulunk eddigi utunktól, bevalljuk Istennek bűneinket (a megbocsátásról bővebben az András-levél 16. versében olvashatunk), és úgy döntünk, hogy Jézust követjük, és azt tesszük, amit ő mond. Tehát befogadjuk Jézust az életünkbe Megváltóként és Urunkként.

„Ő [Jézus Krisztus] eljött a saját népéhez, de a saját népe nem fogadta be. De mindazoknak, akik befogadták őt és hittek a nevében, jogot adott arra, hogy Isten gyermekei legyenek. Ezt nem természetes származásuk, emberi akarat vagy egy férfi döntése révén nyerték el, hanem az Istentől való újjászületés által.“ (János 1,11–13; Új evangéliumi fordítás, NeU)

Hinni a nevében azt jelenti, hogy annyira bízom benne, hogy rá bízom az életemet. Ezt összehasonlíthatjuk egy esküvővel. Szövetségre lépünk Krisztussal, aki megmutatta nekünk csodálatos szeretetét. Az a külső jel, hogy szövetségre lépek Jézussal, a Biblia szerinti, vízbe merítéssel történő keresztség. Ez szimbolizálja a régi emberem eltemetését és az új emberként való feltámadásomat. A Rómaiakhoz írt levél 6,4 így szól:

„A keresztség által tehát Krisztussal együtt meghaltunk és eltemetve lettünk. És ahogy Krisztust az Atyja dicsősége és hatalma által feltámasztották a halálból, úgy mi is új életet kaptunk, és most ennek az új életnek megfelelően kell cselekednünk.“ (Hfa)

Jézus szavai szerint az új élet egy újjászületés révén jön létre, „Isten által születni“. (János 1,13, valamint János 3,6 és 8). Ez az újjászületés a Szentlélek által valósul meg. Akkor fogadjuk be Őt, ha keresztelésünk Jézus iránti őszinte odaadásból fakadt: „Így fogjátok megkapni a Szentlélek ajándékát.“ (Apostolok cselekedetei 2,38)

Mi, emberek, „napi ciklusra vagyunk beállítva“ – egy 24 órás időszakra. Ezért a mindennapi étkezés, ivás, mozgás, alvás stb. révén tartjuk fenn természetes életünket. Ugyanez vonatkozik Istenhez fűződő életünkre is (2 Korinthus 4,16). Rendkívül értékes barátságunkat Jézussal úgy tartjuk fenn, hogy minden reggel újra rábízjuk magunkat, és a Szentlélek segítségét kérjük egy ígéret alapján, pl. Lukács 11,13 („mennyivel inkább adja majd a Mennyei Atya a Szentlelket azoknak, akik kérik tőle”) kérjük és fogadjuk. Örömmel gondolunk rá nap mint nap, olvasunk róla, beszélünk vele, bevonjuk őt mindenbe, ami foglalkoztat minket, és vele együtt hozunk döntéseket. Mert mi vagyunk Isten „kezei és lábai“ ezen a földön, amelyekkel Ő szeretetét és jóságát minden ember számára érzékelhetővé és kézzelfoghatóvá akarja tenni. Ezáltal erős és boldog emberekké válunk, akiket Ő itt egy teljes életre vezethet (János 10,10), majd később az örök életbe vezet – egy olyan életbe, amelyben nincs fájdalom és szenvedés, nincsenek könnyek és bánat, egy olyan létezésbe a paradicsomban, amelyet Ő újra teremt majd.