Először is világossá tettem számára, hogy én csak azt az utat mutathatom meg neki, amely Istenhez vezet, aki mindenképpen segíteni akar neki és képes is rá. Udo elfogadta Isten ajánlatát, és azonnal teljesen megszabadult. 14 nappal később arra kérte Istent, hogy szabadítsa meg a sörivástól is.

Naponta 10–14 üveg sört ivott. Isten ettől a függőségtől is megszabadította.

Az orvos meglepődött a vérértékek jelentős javulásán. Egy év múlva Udo a megtakarított pénzből feleségével és lányaival együtt utazást tett az Egyesült Államokba.

Sokan elmondtak egy egyszerű imát, és ezáltal megszabadultak. Én azonban szerettem volna néhány tanácsot adni Udónak, hogy meggyőződéssel imádkozhasson. Így elolvastunk néhány bibliai verset.

„És ez az a bizalom, amelyet iránta [Isten iránt] táplálunk: hogy meghallgat minket, ha az Ő akaratának megfelelően kérünk tőle valamit.“  (1. János-levél 5. fejezet, 14. vers, Elberfelder-fordítás (EÜ).)

Isten megígéri, hogy meghallgatja azokat az imákat, amelyek az Ő akaratának megfelelnek. Felvetettem a kérdést, vajon Isten akarata-e az, hogy az embereket megszabadítsa a dohányzástól?

Vele együtt olvastam az 1. Korinthus 3, 16–17-et: „Nem tudjátok-e, hogy Isten temploma vagytok, és hogy Isten Lelke lakik bennetek? Ha valaki tönkreteszi Isten templomát, azt Isten is tönkreteszi; mert Isten temploma szent, és ti azok vagytok.“ (EÜ)

Megkérdeztem: „Mit gondol erről? Káros a dohányzás a szervezetre?“ „Persze!“ „Akkor a dohányzás bűn?“ „Igen!“

Ezt a kérdést több száz dohányosnak feltettem. Alig volt olyan, aki ne értett volna egyet vele. Évente több mint négy millió ember hal meg a dohányzással összefüggő betegségek következtében.

Azt akarja-e Isten, hogy vétkezzünk? Nem! Éppen ellenkezőleg: azt akarja, hogy ne vétkezzünk. Így az is az Ő akarata, hogy megszabaduljunk a dohányfüggőségtől. Ez a felismerés nagyon fontos, mert így tudjuk, hogy Isten minden esetben meghallgatja a szabadulásért szóló imánkat.

Azt mondtam Udo-nak: Ha a dohányzás bűn, akkor bocsánatot kell kérnünk Istentől. Ő ezt a kérésünket szívesen és azonnal teljesíti:

„Ha bevalljuk bűneinket, hűséges és igazságos, hogy megbocsátja nekünk a bűneinket kiadja “és megtisztít minket minden gonoszságtól”. (1 János 1,9 EÜ)

Isten itt megígéri nekünk, hogy megbocsátja azokat a bűneinket, amelyeket bevallunk.

A kérdésem Udohoz: „Megkérdezhetem, hajlandó-e Istennek bevallani a dohányzás bűnét?“ „Igen.“ Akkor Isten megbocsátja nekik ezt a bűnt. Ezért nagyon hálásak lehetünk. De természetesen arról is szó van, hogy ezt a bűnt utána ne kövessük el újra. Mivel Isten nem akarja, hogy tovább vétkezzünk és kárt tegyünk magunkban, hajlandó megszabadítani minket, ha hitben kérjük tőle. Erre van ígéretünk:

„Ha pedig a Fiú megszabadít benneteket, akkor valóban szabadok lesztek.“ (Jn 8,36 EÜ)

Jézus megígéri, hogy ha megszabadít minket, akkor tényleg szabadok vagyunk. Ez azt jelenti, hogy ezt a helytelen szokást többé nem akarjuk, és nem is kell tovább gyakorolnunk.

„És ha tudjuk, hogy meghallgat minket, amikor valamit kérünk tőle, akkor azt is tudjuk, hogy már birtokában vagyunk annak, amit kértünk tőle.“ (1 János 5,15, Kürzinger-fordítás)

Isten már az imádkozás közben meghallgat minket. Nincs várakozási idő. Ha tehát kérésünket már az imádkozás közben meghallgatja, akkor azonnal hálát is adhatunk érte.

Elmagyaráztam Udo-nak, hogy vannak olyan bibliai kijelentések, amelyekben Isten egy bizonyos feltétel mellett ígér nekünk valamit. Ezt nevezzük: ígéreteknek. A Bibliában több ezer Isteni ígéret található. Isten azért adta nekünk őket, hogy megismerjük az Ő akaratát és a feltételeket, és könnyebben bízzunk benne. Ha valamit megígérünk a gyermekeinknek, ők biztosan számítanak arra, hogy meg is kapják. Imádságainkban is így kell és szabad cselekednünk.

Udo tulajdonképpen nem volt hívő. Ennek ellenére Isten meghallgatta az imáit. Isten bizonyára azért tette ezt, hogy megmutassa neki a szeretetét, és rávezesse arra, hogy bízzon benne.

Kívánság vagy akarat? – Imádkozás előtt feltettem Udo-nak egy fontos kérdést: Szeretnétek Abbahagyja a dohányzást (remélhetőleg!), vagy akarnak Tényleg abbahagyja (szándékos döntés!)? Udo biztosította: „Tényleg be akarom fejezni.“

Aztán megkérdeztem tőle: „Mikor szeretné elszívni az utolsó cigarettát?“ Elmagyaráztam neki, hogy nem lenne helyes, ha az utolsó cigarettát csak az ima után szívná el, ha Isten már előtte megszabadította őt. Udo így válaszolt: „Akkor az imént már elszívtam az utolsó cigarettát!“

Ezt követően átbeszéltem vele az ima tartalmát, hogy eldönthesse, szeretne-e ebben a szellemben imádkozni vagy sem. Elfogadta az imát, de megkért, hogy mondjam el neki az imát, mivel nem tud mindent megjegyezni. Letérdeltünk. Miután imádkoztam a szolgálatomért és azért a különleges kérésért, hogy Isten jelenléte legyen velünk, együtt imádkoztunk nagyjából a következőképpen: (Mondatanként felolvastam az imát, ő pedig utánam mondta.)

Egy kis kitérő azoknak, akik nem hisznek Istenben. Ha úgy tetszik, az alábbi ima előtt imádkozzanak még a következőképpen is:

Ima
„Istenem, nem tudom, hogy létezel-e. De ha létezel, akkor kérlek, hallgasd meg imámat, hogy én is tudjam, hogy ott vagy, és hogy törődsz velem.“.

„Mennyei Atyám, köszönöm Neked, hogy a problémámmal Hozzád fordulhatok. Bevallom Neked, hogy a dohányzással károsítottam a testemet. Örülök, hogy megbocsátod nekem ezt a bűnt, mert bevallom Neked. Hiszen a Te Igéd megígéri: ha bevalljuk bűneinket, megbocsátasz nekünk. Köszönöm, hogy már megbocsátottál nekem. De, Atyám, még mindig azzal küzdök, hogy nem tudok leszokni a dohányzásról. Már sokszor megpróbáltam, de nem sikerült. Most szívből kérem Téged, hogy teljesen vedd el tőlem a dohány iránti vágyat és ízét, mert megígérted: akit a Fiú megszabadít, azt valóban szabadon teszi. Mivel az Igéd azt is mondja, hogy az akaratod szerint meghallgatod a kéréseinket, és hogy akkor már birtokoljuk is, amit kértünk, most köszönöm Neked, hogy már megszabadítottál. A Te segítségeddel soha többé nem akarok dohányozni. Dicséretet és hálaadást mondok kegyes segítségedért. Ámen.“

Miután felkeltünk, gratuláltam Udo-nak ahhoz a nagy győzelemhez, amelyet Isten ajándékozott neki, és megöleltem. Ettől kezdve már nem vágyott a dohányra, nem érezte többé az ízét, és nem voltak elvonási tünetei. Soha többé nem dohányzott.

Ezt követően azt tanácsoltam neki, hogy a méregtelenítés során támogassa a szervezetét azzal, hogy sok vizet iszik, a friss levegőn mozog stb. Sokan a cigarettájuk helyére néhány mogyorót (idegnyugtató) vagy borókabogyót (vértisztító) tesznek, hogy a kéz a megszokott mozdulat során valami mást találjon. Jó dolog az is, ha elkerüljük a dohányosokat, mert ők gyakran megpróbálják visszacsábítani a dohányzásról leszokott embert.

Az imádság után Udo egyelőre semmit sem vett észre. Ilyen meghallgatást kapunk azonnal hitben. Amikor azonban néhány óra múlva már nem érezte a dohány iránti vágyat, megkapta a meghallgatást a gyakorlatban.

Udo másnap reggeltől kezdve valami teljesen újat kezdett el. Naponta negyedórát szánt a Biblia olvasására és az imádkozásra. Ez nagy erőt adott neki abban, hogy elhatározta: továbbra is mentes marad a függőségektől.

Két hét elteltével Udo újabb látogatást kért, mivel még mindig volt egy problémája: naponta 10–14 üveg sört fogyasztott. Ettől is meg akart szabadulni. Így ugyanebben a szellemben imádkoztunk az alkoholfüggőségtől való megszabadulásáért.

(Ugyanezekkel a bibliai szövegekkel imádkozhatunk minden bűnös kötöttségtől való megszabadulásért). Itt is Isten minden gond nélkül azonnali győzelmet ajándékozott nekünk.

Egy újabb hét elteltével meglátogattam Udót azzal a szándékkal, hogy – amennyiben érdekli – segítsek neki abban, hogy személyes kapcsolatot alakítson ki Istennel.

Együtt elolvastuk a „Éld az életet!“. Ezáltal készen állt arra, hogy Jézus Krisztuson keresztül személyes kapcsolatot létesítsen Istennel. Készen állt arra, hogy hangosan elmondja az ebben a füzetben szereplő alábbi imát.

Hálaadó ima
„Uram, Jézus Krisztus! Köszönöm Neked, hogy értem haltál meg és feltámadtál. Bűnös vagyok, kérlek, bocsáss meg nekem. Lépj be most az életembe! Magamtól nem tudok megmenekülni. Nem tudom kiérdemelni az örök életet. Ezért bízom benned. Szabadíts meg a gonosz hatalmától! Adj nekem erőt, hogy kövesselek téged! Mindenemmel, amivel rendelkezem, most átadom magam neked. Elfogadom az örök életet. Nem vagyok rá méltó, de köszönöm neked ezt az ajándékot. Ámen.”

Kétszer elolvastuk ezt az imát, hogy Udo eldönthesse, összhangban van-e ez az ima a saját meggyőződésével. Ezután letérdeltünk – a kis, nyitott füzetet a kezünkben tartva – és hangosan imádkoztunk együtt. Elmondtam neki, hogy ezt a Jézus Krisztusnak szóló átadási imát egy eljegyzéshez lehet hasonlítani. Az eljegyzés a magánszférában történik. Ezt követi egy időszak, amikor jobban megismerik egymást, elmélyül a kapcsolat, és végül eljön az esküvő.

Így tehát ez az ima után is arról szól, hogy jobban megismerjük Jézust. Ehhez tartozik: Isten Igéjének olvasása a Bibliában, a napi ima, esetleg részvétel egy bibliai körben, istentiszteleteken való részvétel stb.

Az eljegyzést – és az azt követő esküvőt – össze lehet hasonlítani a bibliai keresztséggel. Udo ezt az utat járta be.

Örült annak, hogy minden bűne megbocsátást nyert, hogy megszabadult a függőségektől, Isten bőséges áldásának az életében, a hasonló gondolkodású keresztényekkel való közösségnek, annak a bizonyosságának, hogy Isten szeretete minden oldalról körülveszi őt, valamint az örök élet reményének Isten jelenlétében.