„És lőn, hogy egy helyen tartózkodott, és imádkozott. Amikor befejezte, az egyik tanítványa így szólt hozzá: Uram, taníts meg minket imádkozni, ahogyan János is tanította a tanítványait. Ő pedig így szólt hozzájuk: Amikor imádkoztok, így mondjátok: Atyánk! Szenteltessék meg a te neved! Jöjjön el a te országod! Add meg nekünk mindennapi kenyerünket nap mint nap, és bocsásd meg bűneinket; mert mi is megbocsátunk mindazoknak, akik vétkeznek ellenünk. És ne vígy minket kísértésbe.“

Jézus első kiemelt pontként egy mintaimát említ személyes kéréseinkhez. Mi ezt „az Úr imájának“ nevezzük. Csak hat kérésből áll. (A Máté-evangélium szövegében ezt követően még egy indoklás is szerepel.) Ez azt mutatja, hogy kapcsolatunk Istennel teljes mértékben a kérésekre épülhet.

Az első, három kérésből álló csoportban Isten áll a középpontban. Imáinkban neki kell az első helyen állnia. Nevét megszentelni azt jelenti, hogy tisztelem és dicsőítem Istent, imádom őt, valamint mély kapcsolatot alakítok ki vele és ápolom azt.

Amikor arra kérem Istent, hogy az Ő akarata teljesüljön a földön, az emlékeztet arra, hogy én is készen állok arra, hogy azt tegyem, amit Ő akar. Isten akaratának megvalósulnia kell az életemben. Sőt, így is imádkozhatunk: „Uram, adj nekem állandóan erős akaratot, hogy mindenre kész legyek, amit Te akarsz.“ (Zsidók 13,21)

És amikor azt imádkozunk, hogy „jöjjön el a te országod“, ez a kérés arra int minket, hogy készüljünk fel erre az eseményre, és mindennapi életünket Jézus visszatérésére hangoljuk. Akkor mi is szeretnénk hozzájárulni ahhoz, hogy sokan mások is megismerjék ezt a nagy eseményt, hogy ők is felkészülhessenek rá.

A második, három kérésből álló csoport személyes életünk három fontos területét érinti: a gondoskodást, a megbocsátást és a kísértést.

1. Ellátás: „Add meg nekünk mindennapi kenyerünket.“ Itt ismét rájövünk, hogy életünk egy 24 órás napra van beállítva. Más elmélkedéseinkben már megállapítottuk, hogy ez az elv nemcsak a testi, hanem a lelki és szellemi területre is vonatkozik, hiszen a 2 Korinthus 4,16 szerint a belső ember napról napra megújul.

Amikor Jézus a mindennapi kenyeret kérő imáról beszélt, akkor ezzel minden bizonnyal arra utalt, hogy minden alapvető szükségletünk kielégítésére szükségünk van az élethez.

2. Megbocsátás: A mintaimában szereplő következő kérés rámutat arra, hogy folyamatosan Isten bocsánatára vagyunk utalva. Ugyanakkor arra is felszólít minket, hogy legyünk hajlandók megbocsátani. „Bocsáss meg nekünk, mert mi is megbocsátunk mindazoknak, akik vétkeztek ellenünk.“ Aki nem akar mindenkinek mindent megbocsátani, hogyan várhatna magának bocsánatot? Itt nagyon világosan látjuk, hogy ez a feltétel nélküli megbocsátási hajlandóság csak akkor lehetséges, ha újra és újra magunkhoz vesszük Isten bocsánatát, és az Ő erejét – a Szentlélek erejét – kérjük. Saját erőnkből egyáltalán nem tudunk mindenkinek mindent megbocsátani! Isten bocsánata az első lépés ahhoz, hogy – az Ő szeretete és kegyelme által megerősítve – megbocsáthassuk mások által okozott sérelmeket, és bűneiket – akárcsak a saját részünket – újra és újra rá bízhassuk. Csodálatos dolog minden terhetől mentesen élni.

3. Kísértés: Ebben a csoportban a harmadik kérés arra emlékeztet minket, hogy folyamatosan ki vagyunk téve a gonosz csábításainak. Isten azonban meg tud és meg is akar óvni minket a bukástól. Sokan úgy gondolják, hogy mivel bűnösök vagyunk, kénytelenek vagyunk folyamatosan vétkezni, vagyis megszegni Isten szeretetparancsait, és kárt okozni magunknak és másoknak. Nem! Jézus nem csupán a bűnöket megbocsátó Megváltó, hanem azért jött, hogy megmentse népét a bűneiktől. Azt akarja, hogy az Ővele való szoros kapcsolatban élve megóvjon minket a bűnbe eséstől.

János így ír: „Aki benne marad, az nem vétkezik.“ (1 János 3,6) „Tudjuk, hogy aki Istentől született, az nem vétkezik (= nem marad a bűnben), hanem akit Istentől született, azt Ő megőrzi, és a gonosz nem érheti el.“ (1 János 5,18)

Ebből a hat kérésből láthatjuk, hogy csodálatos mennyei Atyánk van, aki minden területen gondoskodni akar rólunk. Tartsuk szem előtt azt a gondolatot, hogy az Úr imájában Istenhez fűződő kapcsolatunkért és személyes szükségleteinkért imádkozunk. Tehát teljesen helyes, ha először magunkért imádkozunk.

A második fő témakörben – Lukács 11,5–8 – Jézus a másokért való közbenjárásról tanít.

„És így szólt hozzájuk: Ha valamelyikőtöknek van barátja, és éjfélkor odamegy hozzá, és így szól hozzá: Kedves barátom, kölcsönözz nekem három kenyeret, mert egy barátom érkezett hozzám útközben, és nincs semmim, amit elé tehetnék, és az odabent így válaszolna: Ne zavarj! Az ajtó már bezárva van, és a gyermekeimmel már ágyban fekszünk; nem tudok felkelni, hogy adjak neked valamit. Mondom nektek: és ha nem is kel fel, hogy adjon neki valamit azért, mert barátja, akkor is felkel majd a szemtelen nyaggatás miatt, és annyit ad neki, amennyire szüksége van.“

A Keleten régen az emberek gyakran éjszaka utaztak, mivel nappal túl meleg volt. Nem tudjuk, miért érkezett meg egy vendég csak éjfélkor a barátjához. Mindenesetre a házigazda nem volt felkészülve a látogatásra – milyen kínos, milyen kínos! A Keleten a vendégszeretetet nagyon nagyra értékelik!

Ezért odamegy a szomszédjához, és így magyarázza: „Nincs semmim, amit felkínálhatnék neki.“ Nem a saját szükségleteire kéri a szomszédját, hanem azért, hogy vendégül láthassa és ellátást nyújthasson vendégének. Jézus a másokért való közbenjárásra tanít. Kérnünk kell, hogy adni tudjunk. Ezzel Jézus azonnal egy fontos pontra hívja fel a figyelmet: nincs semmink, amit a rászorulónak adhatnánk. De van egy barátunk – Jézus –, akinek megvan minden, amire szükség van.

Ez eszembe juttatja a 2. Krónikák 20. fejezetében szereplő jelenetet. Akkoriban Józsáfát uralkodott, egy nagyon hívő király. Országát, Júdeát, egy hatalmas sereg támadta meg. Józsáfát így imádkozott: „… nincs bennünk erő e nagy sereg ellen, … nem tudjuk, mit tegyünk, hanem szemeink téged keresnek.“ (12. vers) Más szavakkal: teljesen tehetetlenek vagyunk. Nincs semmink. Hogyan válaszolt Isten erre az imára? „Ne féljetek, és ne csüggedjetek el e hatalmas sereg előtt; mert nem ti harcoltok, hanem Isten.“ (15. vers) És hogyan végződött ez a háború? „… amikor hálát adtak és dicsőítették az Urat, az Úr csapdát állított (az ellenségeknek), és azok vereséget szenvedtek.“ (22. vers)

Mit tanít nekünk Jézus a közbenjárásról?

1. Saját erőnkből nem tudjuk megszüntetni ezt a szükséget, sőt, igazán segíteni sem tudunk.

2. Van egy barátunk, akinek megvan mindene, ami szükséges.

A példabeszédben azonban ez a barát eleinte nem akar segíteni. Ez természetesen nem vonatkozik Istenre, Isten segíteni akar. De meg kell tanulnunk, hogy imádságunk nem mindig kap azonnal választ. Ahol Luther úgy fordítja, hogy a barát végül a „szégyentelen nyaggatás“ miatt segít, az angol fordításokban a „persistence“ szó szerepel, vagyis a kitartás és a kitartó erő miatt. Úgy gondolom, ez a kifejezés pontosabban adja vissza a lényeget. Semmiképpen sem szabad „pofátlanul“ – negatív értelemben – fellépnünk Isten előtt, de „hamis szégyenérzet nélkül“ igen. Jézus itt kitartásra tanít minket, amikor másokért imádkozunk. És a közbenjárás eredménye végül teljes siker: a példabeszédben szereplő férfi elegendő ételt kap ahhoz, hogy vendégül láthassa váratlan vendégét. Isten meghallgatja közbenjárásunkat, és ő maga is kívánja azt. És – „Minél komolyabban és kitartóbban imádkozunk, annál szorosabbá válik lelki közösségünk Krisztussal.“ Krisztus példázatai, 109. oldal

Dennis Smith „40 nap – Elmélkedések és imák Jézus visszatérésére való felkészüléshez” című könyvében, valamint Helmut Haubeil „Jézus Szentlélekkel teli munkatársai” című művében azt javasolják, hogy e 40 különleges imanap alatt a tanulmányozás során intenzíven imádkozzunk öt olyan emberért, akik még nem ismerik az evangéliumot, és lépjünk velük kapcsolatba, hogy Jézus szeretetét példával mutathassuk meg nekik, és hogy hitbeli kapcsolatot kezdhessenek Vele. Imádkozhatunk egyedül ezért az öt kedves emberért, vagy kérhetünk egy imatársat is erre a feladatra.

Eddig Jézus tanításai a személyes kéréseinkről és másokért való közbenjárásunkról szóltak. Összefoglalásként Jézus arra akar bátorítani minket, hogy bármit kérhetünk, ami „az ő nevében“, vagyis az ő szándékának megfelelően történik. Világos szavakkal elmagyarázza nekünk, hogy kéréseink meghallgatásra találnak.

Jézus imádkozási tanításának harmadik fő témakörében és utolsó részében a Lukács 11,9–13-ban olvashatunk.

„És azt is mondom nektek: Kérjetek, és adatik nektek; keressetek, és találtok; kopogjatok, és megnyitják nektek. Mert aki kér, az kap; aki keres, az talál; és akinek kopogtatnak, annak megnyitják. Van-e köztetek olyan apa, aki, ha a fia halat kér tőle, kígyót adna neki a hal helyett? Vagy aki, ha tojást kér tőle, skorpiót adna neki cserébe? Ha tehát ti, akik gonoszak vagytok, jó ajándékokat tudtok adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább adja a mennyei Atya a Szentlelket azoknak, akik kérik tőle!“

Jézus mesteri tanító. Más képekkel és kifejezésekkel ismétli meg a tanítását. Kérjetek, keressetek, kopogjatok! Ezt követően a 10. versben megindokolja, miért szükséges kérni: „Mert aki kér, az kap.“ Nem azt mondja: „Kérjetek csak egyszer, és megadatik nektek.“ Hanem arra buzdít minket: „Kérjetek!” Krisztus példázatai, 108. oldal

A Jakab-levél 4:2-ben ezt olvassuk: „Nincs nektek, mert nem kértek.“

Imádkozáskor nem valami előre megírt verset mondunk el Istennek. Hanem konkrét dolgokért kérünk, amelyekre az élethez szükségünk van. És kérésünk alapján meg is kapjuk őket. És ha valaki még mindig nem győződött meg arról, hogy szükség van – és egyben csodálatos lehetőség is –, hogy Istenhez forduljunk, akkor hadd hozzak fel még két példát a mindennapi életből. Ha gyermekeink halat kérnek, nem adunk nekik kígyót. És ha a gyermek tojást kíván, nem teszünk skorpiót a kezébe. Ha gyermekeink valamit kérnek tőlünk, mindig valami jót kapnak, ami segít nekik. A szülők soha nem adnak mérget a gyermekeiknek, és nem teljesítik azokat a meggondolatlan kívánságaikat, amelyek árthatnának nekik. És ha már a bűnös emberek is így cselekszenek, mennyivel inkább vonatkozik ez mennyei Atyánkra.

De egy dolgot szem előtt kell tartanunk, amikor másokért imádkozunk: Isten senkit sem kényszerít a megtérésre, és senkit sem manipulál. Ugyanakkor végtelen bölcsességében rávezethet valakit a helyes útra. Hogy ezt hogyan teszi, azt nem tudjuk, és azt sem, hogy mennyi időre van ehhez szükség.

És ezzel Jézus elvezetett minket tanításának csúcspontjához: „Ha tehát ti, akik gonoszak vagytok, jó ajándékokat tudtok adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább adja a mennyei Atya a Szentlelket azoknak, akik kérik tőle!“ (13. vers) (görögül: folyamatosan kérni, naponta kérni.)

Miért választotta Jézus a Szentlélek témáját tanításai csúcspontjaként? Hogyan alakult ez az ő életében? „Reggelről reggelre beszélt mennyei Atyjával. Tőle naponta új keresztséget [beteljesülést] kapott a Szentlélekkel.“ Krisztus példázatai, 103. oldal – „Jézus ugyanezt akarja tenni érted is, ha megkéred rá. Az ő vágya, hogy minden reggel megajándékozzon téged a Szentlélekkel – felkészülésképpen a napra.“ 40 nap, Dennis Smith, 7. oldal Mivel Jézus Isten erejében – a Szentlélek erejében – minden nap sikeresen megbirkózott a kihívásokkal, és ezt értünk is meg akarja tenni, ezért ezt a kérdést tette imádkozási tanításának középpontjává.

Isten legnagyobb ajándéka, amely magában foglalja az összes többi ajándékot, a Szentlélek. És ha azt akarjuk, hogy kérésaink és közbenjárásaink meghallgatásra találjanak, akkor imádkozás közben a Szentlélekkel kell telnünk. Isten Igéje így szól: „Imádkozzatok a Szentlélekben.“ (Júdás 20)

Minden reggel újra el kell szentelnünk magunkat Istennek mindazzal, amik vagyunk és amink van. Ezzel ápoljuk alapvető kapcsolatunkat Jézussal. Ehhez tartozik, hogy szívesen bízzuk magunkat újra rá: „Uram, átadom magam neked mindazzal, amilyen vagyok és amim van.“ Ez azt jelenti, hogy mindenben követem és engedelmeskedem Istennek, és eltávolítom az összes akadályt is, pl. a megbocsátatlan sérelmeket, a haragot, az önvádakat, az ellenségeskedést, a bűnös vágyakat stb.

A másik fontos napi kérés pedig az, hogy hitünkben a Szentlélek töltse be lelkünket. Ez leginkább azoknak az ígéreteknek a segítségével valósul meg, amelyekben Isten megígérte nekünk a Szentlelket: például a Lukács 11,13-ban. Ez pozitív változást hoz majd az életünkbe, és imáink sokkal gyakrabban fognak meghallgatásra találni. Mert a Szentlélekkel való kapcsolaton keresztül felismerjük azt is, hogy mit és hogyan kell imádkoznunk, és mi akadályozhatja imáinkat. Úgy gondolom, hálásak lehetünk azért, hogy Jézus felhívta a figyelmünket erre a három alapelvre, bár az imádkozás terén soha nem fejezzük be a tanulást.

Jézus arra tanít minket, hogy imádságainkkal keressük a kapcsolatot Istennel, és személyes szükségleteinkért imádkozzunk. Továbbá arra tanít, hogy imádkozzunk másokért is – abban a bizonyosságban, hogy mennyei Atyánk meghallgatja kérésünket, ha szoros kapcsolatban élünk Jézussal, és a Szentlélekkel vagyunk betöltve. „Nemcsak Krisztus nevében kell imádkoznunk, hanem a Szentlélek hatása alatt is.“ Krisztus példázatai, 110. oldal „A Szentlélek meg akarja mutatni neked az isteni dolgokat, és azokat életadó erőként eljuttatni engedelmes szívedhez.“ Krisztus példázatai, 112. oldal

Mit gondolnak, miért választotta Jézus a Szentlélekért való imádságot imádkozási tanításának zárásaként és csúcspontjaként?

A Szentlélek az a legnagyobb ajándék, amelyet az Úr Jézus tanítványainak adhatott. Ez az ő koronázási ajándéka, az ajándékok ajándéka.

A Szentlélek által Jézus bennünk él (János 14,16–18; Efézus 3,16–17). Csak a Szentlélek által marad fenn a kapcsolat Jézus és köztünk. Ő a Szentlélek által akarja bennünk élni győztes életét, hogy mi is győztesek legyünk. A Szentlélek az alapja a keresztény élet örömteli, vonzó és gyümölcsöző élésének. Az Efézusbeliekhez írt levél 3,16 és következő versei megmutatják nekünk: Isten a Szentlélek által erősít meg minket a belső emberben. Ezáltal Krisztus lakozik a szívünkben. Ő kibontakoztatja lényét bennünk: a Lélek gyümölcsét. Ez az út vezet Isten teljességéhez (János 10,10; Efézus 3,19; Kolossé 2,10).

Négy nagy ígéretet találtam a Szentlélekben való életről, valamint négy feladatot – vagyis Isten parancsát –, hogy a Szentlélekben éljünk:

A Szentlélekre vonatkozó ígéretek

• Lukács 11,13: Kérjük a Szentlelket; ő egy ajándék.
• János 7,37: Ha a Szentlélek után vágyakozunk, akkor Jézusnál ihatunk = ő csillapítja Isten és a boldogság iránti vágyunkat
• János 7,38–39: Ha hiszünk Jézusban, akkor élő víz patakjai áradnak belőlünk.
• Apostolok cselekedetei 5,32: Engedelmeskedjünk a Szentléleknek. Ha engedelmeskedünk Istennek, Ő bőséges áldást tud és akar hozni az életünkre.

Isten négy parancsa vagy utasítása

• Apostolok cselekedetei 2,38: Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg… így bűnbocsánatot nyertek, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát.
• Galata 5,16: Járjatok folyamatosan a Lélekben – akkor megóvást nyerünk a bűntől
• Efézus 5,18: Legyetek tele a Szentlélekkel – Az Úr azt kívánja, hogy életünkben a Szentlélekben növekedjünk.
• Júdás 20: Imádkozzatok a Szentlélekben. – Ezáltal teljes imádságos élet alakul ki, amelyben sok imádságunk meghallgatásra talál.

Mit jelent az Úr parancsa, miszerint a Szentlélekben kell élnünk?

Azt mondják, hogy az Ő segítségével ez valóban lehetséges. E. G. White így fogalmaz: „Bármit is parancsol nekünk az Úr, az az Ő erejében megvalósítható. Minden parancsa egyben felhatalmazás is.“ (Krisztus szolgálatában, 315. o., Advent-Kiadó). Ez tehát azt jelenti, hogy ha Isten valamit parancsol, akkor az Ő segítségével valóban meg is tudom tenni.

Ha Isten valamit parancsol, az azt jelzi, hogy Ő így határozta meg. Ez a 99. zsoltár 4. versére emlékeztet minket. Ott így szól Istenről: „Te határoztad meg, mi a helyes.“ Isten, a Teremtő, határozta meg a mércéket. Ő határozta meg, hogyan ápolhatjuk vele a kapcsolatot: a kapcsolat kizárólag a Szentlélek által jön létre. A kapcsolatot csak a Szentlélekben való állandó élet tartja fenn. Ez azt jelenti, hogy bárhol is térjek el az Isten által kijelölt úttól, valamit elveszítek – kár keletkezik!

Ha Isten azt parancsolja, hogy a Szentlélekben éljek, vagyis szoros kapcsolatban vele – és ezt elutasítom, figyelmen kívül hagyom, vagy nincs hozzá kedvem, akkor elszakadok Istentől, és „bűnös“ vagyok! Ezzel kilépek Isten védelmező gondviseléséből, és veszélybe kerülök!

E. G. White egyik idézetével zárom soraimat: „A szívednek Isten, az élő Isten iránti vágyakozással kell telnie. [Ha vágyakozásunk hiányos, imádkozhatunk a vágyakozásért, ha időnként szükséges, akár minden nap is (János 7:37).] Krisztus élete bizonyítja, mire képes az ember, ha részesül az isteni természetben. Mindazt, amit Krisztus Istentől kapott, mi is megkaphatjuk. Ezért: kérj és vedd el! Követeld magadnak is mindazt, amit Isten megígért, Jákób rendíthetetlen hitével és Illés hajthatatlan kitartásával.‘ Krisztus példázatai, 112. oldal

Annak érdekében, hogy könnyebben bízzunk mennyei Atyánkban, Ő egy fontos segítséget adott nekünk. Ezt „az ígéretekkel való imádkozásnak“ nevezzük. „Isten ígéreteit eltávolítani az Ő Igéjéből olyan lenne, mintha a napot elvennénk az égből. … Isten azért tette az ígéreteket az Igéjébe, hogy rávezessen minket arra, hogy higgyünk Neki.“ (E. G. White, ML 338,2+3) Az ígéretekkel való imádkozást nagyon jól és gyakorlatiasan magyarázza a Lépések a személyes ébredés felé című könyv 5. fejezete.

Alapvető szövegek az ígéretekkel való imádkozáshoz

1 János 5,14–15 (MENG): „És ez az a bizakodás, amelyet iránta (azaz Isten iránt) táplálunk: ha valamit az Ő akaratának megfelelően kérünk tőle, meghallgat minket. És ha tudjuk, hogy minden kérésünket meghallgatja, akkor (egyúttal) azt is tudjuk, hogy azok a kérések, amelyeket elé tártunk, már meg is adódtak nekünk.“

2 Péter 1,4: LU: „Ezen keresztül [a Jézussal való szoros kapcsolaton keresztül] kaptuk meg a drága és legnagyobb ígéreteket, hogy ezáltal részesüljetek az isteni természetben, és így elkerüljétek a világ romlást okozó vágyait.“

Az ígéretekkel való imádkozásból származó tapasztalat

Egy amerikai lelkész és nyugalmazott szövetségi osztályvezető 2017. június 26-án a következőket írta: „… Háromszor elolvastam a *Lépések a személyes ébredés felé* című könyvet. Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen új felismerésekre jutok az imádságról. Az imádság, amely Isten ígéreteire épül. Azóta Isten olyan győzelmeket ajándékozott az életemben, amelyeket soha nem tartottam lehetségesnek.“ F. S.

Ez a lelkész 2017. július 25-én ismét írt: „Amióta elkezdtem olvasni a könyvet (a könyvben szereplő tanácsnak megfelelően hatszor elolvastam), és azóta megtanultam az ígéretekkel imádkozni, az életem teljesen megváltozott. … Az Úr arra vezetett, hogy egy táborozási találkozóra készítsek elő egy prédikációt a legnagyobb szükségünkről: ‚Isten Lelkének frissítő záporai‘. Azok alatt az évek alatt, amelyeket Isten szolgálatának szenteltem, még soha nem éreztem úgy a Szentlélek erejét, ahogyan az most megérintette a teremben ülő 3000 résztvevőt. – A feleségem teljes változást észlelt bennem. Én magam is meg vagyok lepve saját magam miatt.“ F. S. (rövidítve)