Egy sejk álma

Az északnyugat-etiópiai adventista gyülekezet kialakulása egy álomra vezethető vissza, amelyet egy Zacharias nevű muszlim sejk kapott Istentől 1900-ban. Zacharias sejk kereskedő volt, és mintegy 500 muszlim szellemi vezetője. A sejk hűségesen és lelkiismeretesen követte Mohamed tanításait, és az etiópiai Debre Tabor körzetben nagy tiszteletnek örvendett.

Egy éjszaka olyan álmot látott, amely az adventi üzenet egészét magában foglalta: a Biblia ihletettségét, a szombat megtartásának kötelességét, az emberek halál utáni állapotát, a teljes merítéssel történő keresztelést és Krisztus visszatérését. Ezenkívül azt is megmondták neki, hogy három misszionárius fog megjelenni, akik további bibliai igazságokat fognak közvetíteni a népe számára. Arra utasították, hogy vegyen egy Bibliát, és alaposan tanulmányozza át. Ezután ezeket a tanításokat kellett továbbadnia a népének. Végül azt is közölték vele, hogy már nem sok ideje van hátra.

Zacharias sejk megdöbbent ettől az álomtól, mert eszébe jutottak azok a következmények, amelyekkel egy ilyen hit jár egy muszlim számára. Eleinte nem volt hajlandó követni Isten utasításait, mert tudta, hogy ezzel végül fel kellene adnia az iszlámot – és ez könnyen az életébe kerülhetne.

De a Szentlélek nem hagyta nyugton. Végül feladta az ellenállását, és úgy döntött, hogy engedelmeskedik. A három misszionáriust nem találta meg. Így a kopt egyházban keresztelkedett meg, és elkötelezett evangélistává vált. Általa mintegy 3 000 embert nyert meg Krisztusnak.

De tanúságtétele nem maradt vitathatatlan. Korábbi muszlim barátai új tevékenységét az iszlám elleni árulásnak tekintették. Hét alkalommal rángatták bíróság elé valamilyen felfújt apróság miatt. Végül Addis Abebában kellett megjelenni II. Menelik császár, Etiópia uralkodója előtt. A tárgyaláson Zacharias nagy ékesszólással ismertette ügyét a császárnak és egy vallási bírákból álló bizottságnak, álláspontját a Korán segítségével alátámasztva. Végül felmentették.

Menelik császár engedélyt adott neki, hogy az ország egész területén prédikálhasson. Ellenfelei nagy bosszúságára a sejk mellé 100 császári katonából álló testőrséget rendeltek, amelynek feladata az volt, hogy megvédje őt a jövőbeli üldözésektől.

Három évvel az álma után – 1903-ban – a sikeres evangélista megbetegedett. Mivel Zacharias úgy vélte, hogy hamarosan meghal, odahívta családját az ágyához, hogy elmondja nekik utolsó szavait. Vőjének, Mote Binetnek különleges üzenete volt. „Az álmomban még valamit mondtak nekem, amit eddig senkinek sem árultam el. Arra kérték, hogy keressek egy templomot, ahol három férfi prédikál. Ezen a jelre ismerhetném fel, hogy megtaláltam a kereszténység igazi formáját. De eddig még nem találtam meg ezt a három férfit. Most hamarosan meghalok. Ha meghalok, neked kell a helyemben tovább keresned.“

Mote Binet komolyan vette ezt a kérést. Számos missziós állomást látogatott meg egész Etiópiában. Keresése során több mint egy évet töltött az ország legnagyobb felekezetközi keresztény szervezetének központjában. Beszélt minden protestáns egyházi vezetővel, de mindannyian szentnek tartották a vasárnapot. Senki sem képviselte azokat a bibliai tanításokat, amelyeket Zachariásnak álmában kinyilatkoztattak. Végül pedig újra és újra azt kellett mondania: „Sajnálom, de ti nem azok vagytok, akiket keresek.“

Eritreai tartózkodása során Mote Binet egy reggel a ház előtt ült. Mote elcsüggedt volt, mert még mindig nem találta meg a kereszténység igazi lényegét. Miközben olvasott, léptek riasztották fel – egy idegen közeledett az ösvényen. Meglátta a Mote ölében nyitva fekvő Bibliát, és megkérdezte: „Szeretnél többet megtudni arról a könyvről, amelyet éppen tanulmányozol?“ Mote így válaszolt: „Természetesen szeretnék.“

„Akkor gyere velem“ – mondta az idegen. Együtt sétáltak egy darabig, egészen egy tisztásig, ahol egy kápolna állt. Agyagból épült, és szalmával fedett tetője volt. Amikor az idegen Mote-tal együtt belépett, látták, hogy elöl a pódiumon három férfi áll: egy amerikai misszionárius, aki angolul prédikált, tőle jobbra egy norvég misszionárius, aki szavait az etióp főnyelvre, az amharára fordította, és tőle balra egy etióp prédikátor – Okuboxkey lelkész, aki a prédikációt a helyi nyelvjárásra fordította.

Mote szíve majdnem megállt, amikor látta, ahogy ez a három férfi prédikál!

Alig várta, hogy véget érjen az istentisztelet. Utána előre rohant, és számtalan kérdéssel bombázta a prédikátorokat, amelyek az igazi kereszténység utáni hosszú keresése során halmozódtak fel benne.

Röviddel ezután szamárán visszament Etiópiába, hogy a jó hírt továbbadja szülőfalujában, a szárazföld belsejében. Összehívta az összes falubelit, és elmesélte nekik, amit látott és hallott. Hét férfit választottak ki, akiknek Mote-t kellett kísérniük Eritreába. Ott egy misszionáriust akartak kérni, aki tovább tanítaná őket. A svéd prédikátor, Gudmundsen, velük együtt visszatért Etiópiába. Ezt követően szinte az összes falubeli megkeresztelkedett, és az adventista gyülekezet tagjává vált. Gudmundsen a régió kormányzójától megvásárolt egy telket, amelyen missziós állomást építettek.

Mote lelkiismeretesen követte apósának nyomdokaiba, és új hitét szülőföldje minden táján hirdette. Más keresztény gyülekezetvezetők újra és újra megpróbálták elhallgattatni. Eközben olyan buzgalmat tanúsítottak, amely méltóbb célra is alkalmas lett volna. Az elkövetkező három év során Mote-ot többször is börtönbe zárták. Végül néhány másik emberrel együtt bíróság elé állították, és halálra ítélték.

A kivégzés előtti éjszakán a tartományi kormányzónak volt egy álma, amelyben egy angyal figyelmeztette: „Engedd szabadon ezeket az embereket, különben rossz sorsra jutsz!“ A kormányzó, akit ez aggasztott, megpróbálta szabadon engedni a férfiakat. De a többi „jámbor“ ellenállása olyan erős volt, hogy a kivégzést csak kissé tudta elhalasztani.

A kivégzés napján a kormányzó két katonája összeveszett. Ennek során az egyikük meghalt. A kormányzó annyira felháborodott ezen, hogy teljesen megfeledkezett a kivégzésről. Amikor Mote ellenségei emlékeztették őt erre a befejezetlen „kötelességre“, a kormányzó hirtelen rájött, hogy Isten üzenni akart neki. Ekkor elhatározta, hogy Mote-ot és a többieket szabadon engedi, amit meg is tett.

Mote ellenségei azonban nem hagyták nyugton. 1921-ben sikerült eljuttatniuk Motét az új császár, I. Haile Selassie (1892–1975) elé. Ekkoriban a dán adventista misszionárius, Toppenberg már megkezdte az evangélizációs munkát Addisz-Abebában. Ő már korábban is megismerkedett a császárral. Haile Selassie kedvező benyomást szerzett az adventista misszionáriusok munkájáról, és nagyra becsülte Toppenberget. Ezért azonnal szabadon engedte Motét, és engedélyezte neki, hogy egész Etiópiában prédikáljon. Ezenkívül a császár elrendelte, hogy e naptól kezdve minden ellene irányuló ellenséges cselekményt abba kell hagyni.