A tanítványok így kérdezték Jézust: „Mondd meg nekünk, mikor fog ez (a templom pusztulása) bekövetkezni? És miből fogjuk felismerni, hogy eljössz, és eljött a világ vége?“ (Máté 24,3)

A tanítványok egy mondatban két eseményről érdeklődtek: egyrészt a templom és Jeruzsálem pusztulásáról, másrészt Krisztus visszatéréséről és az azzal járó világvégéről. A tanítványok azt feltételezték, hogy ezek az események egyszerre fognak bekövetkezni. Számukra akkoriban a csodálatos templom pusztulása csak Jézus visszatérésével és a világ végével összefüggésben volt elképzelhető. Mi ma természetesen tudjuk, hogy e két esemény között hosszú idő telik el.

Elképesztő, hogy Jézus ennek ellenére éppen erre a tanítványok kérdésére adott részletes választ. Válasza a Máté 24. és 25. fejezetét, valamint a párhuzamos Márk 13. és Lukács 21. fejezetét foglalja magában.

Eközben feltűnik számunkra, hogy Jézus egyáltalán nem tért ki a két esemény közötti időbeli különbségre. Ennek egyik oka bizonyára az volt, hogy Jézus nem akarta megijeszteni a tanítványait. Ha elmondta volna nekik, hogy csak ilyen hosszú idő múlva tér vissza, az mindannyiukból elvette volna a bátorságot.

De van még egy másik ok is: Jézus párhuzamot látott az akkori események – amelyek a zsidó nemzet, mint Isten népe végéhez vezettek – és a mostani, visszatérése előtti események között, amelyek a világ végéhez és Isten országának felállításához vezetnek. Jézus összekapcsolta e két esemény leírását. Amikor Jeruzsálem pusztulására utalt, prófétai szavai a végső világvégére is vonatkoztak.

Magyarázatait nem csupán a tanítványok kedvéért adta, hanem egyúttal mindazokra is gondolt, akik az emberiség történelmének utolsó napjaiban élnek. Amit Urunk, Jézus mondott, az akkoriban és ma is jelentőséggel bír. És pontosan ez teszi számunkra annyira érdekesé a válaszának elmélkedését.

Azt mondhatjuk: abban a képben, amelyet Jézus válasza fest, Jeruzsálem az előtérben van, a világvégével együtt járó visszatérés pedig a háttérben. Jeruzsálem bukása, úgy mondhatnánk, egy „mini-világvége“ példaként szolgál számunkra, akik az idők végén élünk, Jézus visszatérése és a nagy világvége előtt. Ebből rendkívül értékes következtetéseket vonhatunk le magunk számára.

Áttekintés

• Hogyan történt, hogy Jézus összes tanítványa időben biztonságba tudott menekülni?
• Miért ért ilyen szörnyű sors a többi mélyen vallásos embert?
• Mi lett a legbátrabb zsidók sorsa, akik a bevehetetlen Masada erődben három évig túlélték Jeruzsálem bukását?
• Mit mond a Biblia a világtörténelem legnagyobb napjáról, Jézus visszatérésének napjáról?
• Milyen ígéretet kaptunk Istentől a közelgő válságra vonatkozóan?

Milyen utalásokat tett Jézus Jeruzsálem jövőjéről?

A Lukács-evangélium 19,41–44-ben ezt olvassuk:

„Amikor Jézus közelebb ért, és meglátta maga előtt a várost, sírni kezdett, és így szólt: »Bárcsak ma még felismernéd, mi hoz neked békét! De te vak vagy ehhez.«.

Eljön az az idő, amikor ellenségeid falat emelnek körülötted, ostrom alá vesznek és minden oldalról bekerítenek. Teljesen elpusztítanak téged és lakóidat, és egyetlen követ sem hagynak a másik mellett. Mert nem ismerted fel azt a napot, amikor Isten segítségedre akart jönni.“

Folytassuk az olvasást a Lukács 21,20–24-ben:

„Ha ellenséges seregek ostromolják Jeruzsálemet, akkor tudjátok: a város hamarosan elpusztul. Akkor Júdea minden lakójának a hegyekbe kell menekülnie! Aki a városban van, az gyorsan hagyja el azt, a vidéki emberek pedig ne menjenek be a városba! Mert akkor eljönnek az ítélet napjai, amikor beteljesedik mindaz, amit a szent írások megjövendöltek.

Különösen súlyosan fogja érinteni azokat a nőket, akik éppen gyermeket várnak, vagy csecsemőt szoptatnak. Az egész ország szörnyű nyomorúságba fog kerülni, mert Isten haragja e nép ellen irányul. Az embereket karddal fogják megölni, vagy fogságba ejtve elhurcolják őket a világ minden tájára. Jeruzsálemet az idegenek fogják feldúlni, amíg az ő idejük is le nem jár.“

Milyen volt a helyzet Jeruzsálemben körülbelül 30 évvel Jézus halála után?

A Bibliából és a történelemből – különösen Flavius Josephus és műve révén – tudjuk, hogy „A zsidó háború“, – milyen volt akkoriban a helyzet. Josephus szemtanúja volt az eseményeknek. Eleinte Galilea zsidó parancsnoka volt, majd fogságba esése és kegyelemre jutása után római hadtörténetíró lett.

Egyre hangosabban emelkedtek fel a hangok a gyűlölt Róma ellen. A zelóták zsidó pártjában fanatikusok és lázadók gyűltek össze. Szüntelenül követelték az idegen uralom felszámolását. Mindegyikük tőrt rejtett a ruhája alatt. Saját honfitársaikat is zsarnokoskodással kínozták.

A római prokurátorok önkényes túlkapásai hozzájárultak a helyzet súlyosbodásához. Kr. u. 66 májusában kitört a lázadás. A jeruzsálemi római kohortot lemészárolták. Az egész országban felkelések törtek ki, így Cestius Gallust, a szíriai római helytartót kellett segítségül hívni. Kr. u. 66 szeptemberének végén légiójával Jeruzsálem felé vonult. Hamarosan elfoglalták Jeruzsálem újvárosát, és a templom körüli harcok is alábbhagytak. A zsidók heves ellenállást tanúsítottak.

Jeruzsálemet ekkor már ellenséges seregek vették körül. Akik vidéken laktak, azok könnyen elmenekülhettek. De hogyan lehetne nagyobb csoportban, nőkkel és gyermekekkel együtt elmenekülni egy ostromlott városból? Jézus talán egy lehetetlen csodát említett nekik? Talán valami helytelent mondott nekik?

Josephus így számolt be: „Cestius (Gallus), aki úgy tűnt, nem vette tudomásul sem az ostromlottak kétségbeesését, sem a nép hangulatát (amelynek jelentős része máris át akarta adni a várost), hirtelen visszavonulásra utasította katonáit, és bár semmiféle balszerencse nem érte, feladta minden reményt, és érthetetlen módon elhagyta a várost.“

A rómaiak visszavonultak. A zelóták üldözték őket, és súlyos veszteségeket okoztak nekik. A nyolc napig tartó üldözés alatt a tanítványoknak lehetőségük nyílt elhagyni Jeruzsálemet anélkül, hogy a rómaiak vagy a zelóták megakadályozták volna őket. A rómaiak és a zelóták nyugat felé indultak. Hová meneküljenek a tanítványok? … Mit mondott Jézus? … A hegyekbe! Azok keleten, a Jordán túloldalán vannak. A tanítványok mindannyian akadálytalanul elmenekülhettek Pella városába, amely a Jordán túlsó partján, a hegyvidéken fekszik. Ott biztonságban voltak. Amikor a rómaiak visszatértek, először a szárazföldi területeket hódították meg. De a Jordán túlsó partján fekvő területet, ahol a tanítványok tartózkodtak, érintetlenül hagyták.

Nézzünk vissza egy pillanatra az akkori tanítványokra, és tegyük fel a kérdést: én is elmenekültem volna?

Egy ostromlott városból – ha egyáltalán lehetséges – csak nagy veszélynek kitéve lehet elmenekülni. Amikor a rómaiak visszavonultak, a keresztények elmenekültek. De egyáltalán szükség van-e még a menekülésre, ha az ellenségek már nincsenek ott? A fenyegetés megszűnt. A rómaiak visszavonulása után nem volt katonai ok a menekülésre. A rómaiak maguk is csak négy év múlva tértek vissza Jeruzsálembe. 66 októberében vonultak vissza, és csak 70 tavaszán ostromolták újra Jeruzsálemet.

Miért menekültek el mégis a tanítványok?

Azért menekültek el, mert engedelmeskedtek Jézus szavának. Engedelmeskedtek Jézusnak annak a látszólag logikátlan szavának, noha látszólag már nem fenyegetett veszély. A menekülés azt jelentette, hogy megmentették a puszta életüket és néhány holmijukat; elhagyták a házukat; hátrahagyták minden vagyonukat.

Hogyan tudtak ilyen nagy horderejű döntést hozni, amikor látszólag már nem fenyegetett veszély? Egy dologban biztos vagyok: az akkori keresztények állandó hitbeli engedelmességben éltek. Számukra nem volt szó bonyolult mérlegelésről. Egyszerűen engedelmeskedtek Jézus szavának, mert hozzászoktak ahhoz, hogy alapvetően mindenben bízzanak benne. A menekülő tanítványok csak az életüket mentették meg. Házukat és vagyonukat elvesztették. Sokan közülük vagyonukat a gyülekezetnek adták. Azok az „okos“ emberek, akik ott maradtak, még négy évig megtarthatták házukat és vagyonukat. Aztán ők is mindent elvesztettek, sőt, az életüket is.

Akkoriban te is menekültél volna? Úgy értem, hogy pusztán Jézus szavára menekültünk volna-e, azt mindenki maga döntheti el, ha a következő kérdésekre válaszol: Ha igen, akkor a belé és a szeretetébe vetett bizalom alapján betartom-e mindazt, amit már az Ő szavából tudok?

Aki ma bármely tekintetben nem követi Isten szavát, vagy elhanyagolja a dolgokat, az akkor sem menekült volna el. Aki ma nem alakítja ki azt a jó szokást, hogy mindenben kövesse Jézust, az rendkívül veszélyben van, ha válságos idők jönnek. Ha azonban megtanuljuk, hogy ebben a szabadságos, jó időben bízzunk Jézusban és engedelmeskedjünk neki, akkor a jövőbeli válságokban is biztosan jó döntéseket fogunk hozni.

Mit tanácsolt nekik Jézus a menekülés időpontjával kapcsolatban?

„Kérjétek Istent, hogy ne télen vagy szombaton kelljen menekülnetek.“ Máté 24,20

Vajon a keresztények akkoriban így imádkoztak-e? Bizonyára! Hogyan hallgatta meg az Úr az imájukat? A keresztények menekülése – a mi naptárunk szerint – Kr. u. 66. október 19-én történt, vagyis éppen az esős évszak beköszöntése előtt. A nem megerősített utakon az eső katasztrofális következményekkel jár. A tanítványok tehát október közepén tudtak elmenekülni. Ez az az időszak, amikor már nem olyan forró, és az őszi esőzések még nem kezdődtek el. Ha már menekülni kellett, akkor az évszakot tekintve ez kedvező időpont volt.

Mi volt a kérés másik része?

A rómaiak Kr. u. 66. október 16-án, csütörtökön visszavonultak Jeruzsálemből. Jézus rendkívül sürgetővé tette az azonnali menekülést. Miért nem menekültek el azonnal? A péntek túl rövid volt a meneküléshez, mivel a szombat körülbelül 18 órakor kezdődött. Szombaton nem menekültek el, hanem Krisztus parancsa szerint megszentelték ezt a napot. Csak vasárnap, október 19-én menekültek el. Ez egyértelműen azt mutatja, hogy nem tudtak arról, hogy a szombatot Jézus feltámadásának tiszteletére a hét első napjára helyezték át, és mivel ezt a parancsot maga Jézus adta, azt is jelzi, hogy Jézus sem szándékozott ilyet.

A zsidók abban az időben nem tartották meg a szombatot. Szombatonként többször is rajtaütéseket és nagyobb támadásokat hajtottak végre a rómaiak ellen. A keresztények viszont még ezekben a rendkívüli körülmények között is megtartották a szombatot.

Miért volt Jézus számára olyan fontos, hogy a menekülés ne a szombatra essen?

A szombatot Krisztus a teremtéskor vezette be. Ezért nevezi magát a szombat Urának. Ő ajándékozta nekünk, és a Tízparancsolatban védte meg. (János 1,1–3+14; Márk 2,27–28; Mózes 1. könyve 2,1–4; Mózes 2. könyve 20,8–11). Isten ezen a napon pihent. A Biblia nem azt mondja, hogy kipihente magát. Isten nem fárad el. Az Úr pihent és pihen, hogy minden héten különleges időt tölthessen velünk. És az embernek is abba kell hagynia a munkát, hogy közösségben lehessen Teremtőjével és Megváltójával, mert a Krisztussal való közösség életünk horgonya. A szombat egy sziget az idő óceánjában, ahol találkozunk Isten szabadságával, reményével és emberszeretetével. Jézus annyira fontosnak tartotta, hogy a szombaton vele való közösséget még ebben a drámai menekülés idején is megélhessék. Ilyen nagy szükségben annyira fontos tudni, hogy az életem a Mindenható kezében van, aki jóságában uralkodik felettem, és hogy szövetségben vagyok vele.

Hogyan történt, hogy Jézus összes követője időben biztonságba tudott menekülni? Azért, mert bíztak Jézusban, és pontosan az ő szava szerint cselekedtek. Isten végidőkre vonatkozó ígérete rájuk is beteljesedett: „Az Úr tudja, hogyan szabadítja ki a szorongatásból azokat, akik tisztelik őt.“ 2. Péter 2,9

Megbízhatunk-e Jézus szavaiban? Inkább elmúlik az ég és a föld, mintsem hogy Jézus egyetlen szava is beteljesületlen maradjon. (Máté 24,35)

Kr. u. 70 tavaszán Titus, a későbbi római császár, 80 000 fős sereggel vonult Jeruzsálem felé. Jézus azt mondta: … a vidéki emberek ne menjenek be a városba. (Lukács 21,21) A tanítványok betartották ezt. Négy évig távol maradtak Jeruzsálemtől. Valószínűleg Jeruzsálemben a zelóták fenyegették volna őket. A zsidók nem tartották be ezt. A városban maradtak, és a vidékről is odajöttek az emberek. Jeruzsálem tele volt a páskaünnepre érkezett zarándokokkal, amikor a várost körülvették. Aki nem tartja be Jézus szavát, nagy bajba sodorja magát.

A bezártak közül sokan vallásos emberek voltak. Végül is a páskaünnep miatt jöttek ide. Ezt az ünnepet eredetileg Isten állapította meg. De Jézus halála révén elvesztette isteni rendeltetését. Az akkori zsidó egyházban Isten akaratának helyébe számos emberi tanítás és intézmény lépett. Jézus már évtizedekkel korábban is beszélt nekik erről: „Ez a nép csak szavakkal tisztel engem – mondja Isten –, de a szívükkel messze vannak tőlem; az egész istentiszteletük értelmetlen, mert csak olyan parancsolatokat tanítanak, amelyeket az emberek találtak ki. Isten parancsolatát félreteszik, de az emberek szabályaihoz ragaszkodnak.“ Márk 7,6–8

Jézus a Hegyi Beszédben egyértelműen kifejtette, hogy semmi haszna a vallásosságnak a hitből fakadó engedelmesség nélkül.

Azt mondta: „Az Ítélet Napján sokan így fognak szólni hozzám: Uram, Uram! A te nevedben hirdettük Isten parancsait, a te nevedben űztük ki a gonosz szellemeket, és sok csodát tettünk. És mégis így fogok ítéletet mondani rátok: Soha nem ismertelek titeket. Nem Isten akaratának megfelelően éltetek; távozzatok tőlem!“ Máté 7,22–23

Az igaz hívők Jézus és az apostolok által elhagyták azt a zsidó egyházat, amely már nem Isten akaratát teljesítette. Ez a megállapítás azért olyan fontos, hogy megértsük: nem a vallásos emberek nyernek üdvösséget, hanem azok, akik Jézus Krisztusban és Isten Igéjében bíznak, és követik őket.

Isten visszavonta védő kezét Jeruzsálemről. Sajnos a zsidók nem használták ki Isten kegyelmének évszázadait. (Dániel 9,25 – 70 éves hét = 490 év) Így végül eljött a kegyelem vége. Isten szeretetéből kiindulva meg akarja menteni őket. Jézus sírt Jeruzsálem miatt, és így szólt hozzájuk: „Hányszor akartam volna magam köré gyűjteni a lakóidat, ahogyan a tyúk a csibéit a szárnyai alá veszi! De ti nem akartátok.“ Máté 23,27

A vallásosság semmit sem ér, ha az ember nem Isten akaratát cselekszi. Ez jelenti nagyrészt korunk tragédiáját is.

Mi történt Jeruzsálemben, miután Isten védelmező kegyelme visszavonult?

Szörnyű dolgok történtek. A Jeruzsálemért folyó harc hónapról hónapra egyre hevesebbé vált. Titus többször is felszólította a zsidókat, hogy adják meg magukat, mivel meg akarta kímélni a várost és a templomot. Ők azonban nem voltak hajlandók rá. Titus ezért elrendelte, hogy keményen lépjenek fel. Mindenkit, aki a sötétség leple alatt elhagyta Jeruzsálemet, és akit elfogtak, keresztre feszítettek; naponta körülbelül 500 embert. Keresztek erdeje nőtt Jeruzsálem körül. Csak akkor hagyták abba a rómaiak, amikor már nem maradt fa.

Annak érdekében, hogy megakadályozza a menekülést és Jeruzsálem ellátmányozását, Titus földsáncot és erődítményeket emeltetett, valamint őrszemláncot állított fel. Mit jósolt meg Jézus? „Eljön az az idő, amikor ellenségeid falat emelnek körülötted, ostrom alá vesznek és minden oldalról bekerítenek. Teljesen elpusztítanak téged és lakóidat, és egyetlen követ sem hagynak a másikra. Mert nem ismerted fel azt a napot, amikor Isten segítségedre akart jönni.“ Lukács 19,43–44

A városban rettenetes éhínség dúlt. Az emberek tömegesen haltak éhen. Három hónap alatt a zsidók egyetlen városkapun keresztül 115 800 holttestet szállítottak ki. De nem akartak megadni magukat. Amint csak valami ehető árnyéka felbukkant, azonnal harc kezdődött érte. Rágcsálták az öveiket és a cipőiket, a régi szénát és – a csecsemőket. Mit jósolt Jézus: „Különösen súlyosan fogja érinteni azokat a nőket, akik éppen gyermeket várnak, vagy csecsemőt szoptatnak.“ Lukács 21,23

Szörnyű, mire képesek az emberek, amikor Isten Lelke elfordul tőlük. Egy mondás így szól: „Az istenség nélküli emberség az állatiassághoz vezet“, vagyis az isteni befolyás nélküli emberi cselekvés az állatiassághoz vezet. Az ember, ha magára van hagyva, bármire képes. Ezenkívül nagyon hajlamos a babonára és a démonok befolyására is. „Isten haragja“ abban állt, hogy Isten elfordult tőlük, miután azok újra és újra megvetették az Ő kegyelmét.

Jeruzsálemből továbbra is sokan akartak az éhségtől való halál elől az éj leple alatt menekülni. A római segédcsapatok elfogták őket. Ezek hallották, hogy a menekültek aranyat és drágaköveket visznek magukkal, és azokat lenyelik, hogy ne lehessen elvenni tőlük. Így hát felhasították a hasukat – egy éjszaka alatt 2 000 embert. Titus dühbe gurult. A bűnösöket is megölette. De a szörnyű események folytatódtak.

A rómaiak szünet nélkül ostromolták Jeruzsálemet, és apránként elfoglalták a várost. Titus felajánlotta a zsidóknak, hogy a templom megmentése érdekében máshol harcolhassanak a rómaiakkal. Ők azonban elutasították az ajánlatot. Titus parancsot adott a templom kímélésére. De a katonák dühükben gyújtófáklyákat dobtak be. Titus parancsot adott a tűz eloltására. Senki sem hallgatott rá.

Gyilkosságok és fosztogatások történtek. Titus végül elrendelte, hogy a leégett templomot a földdel tegyék egyenlővé. A katonák alapos munkát végeztek. A tűz heve miatt a templomból sok arany beszivárgott a talajba; ezért még a földet is felásották. Így végül az edomita Turnus Rufus ekét húzhatott át a templom helyén.

Mit mondott Jézus a templom épületeiről: „Ezért Isten elhagyja majd a templomotokat, és a templom romokban fog heverni. Mondom nektek: itt egyetlen kő sem marad a másik tetején. Minden a földdel lesz egyenlővé téve.“ Máté 23,38 és 24,2

Sok embernek akkoriban és ma is mindegy, hogy Isten mit mondott. De minden beteljesül, amit Isten prófétái megjövendöltek.

Abban a szörnyű zsidó háborúban több mint egymillió ember vesztette életét. 97 000-et rabszolgaként fogságba ejtettek. Közülük további 11 000-en éhen haltak, mert nem kaptak azonnal enni. A 17 év feletti férfiak egy részét az egyiptomi aranybányákba vitték. A többieket a Római Birodalom tartományaiba osztották szét, hogy színpadi játékok során kard vagy vadállatok által haljanak meg. Egy-egy „előadás“ során akár 2000 zsidó rabszolga is életét vesztette. Még soha egyetlen város sem szenvedett el olyan szörnyű sorsot, mint Jeruzsálem. Valóban a világ végének példája. Mit jósolt Jézus: „Az embereket karddal fogják lemészárolni, vagy fogságba ejtve szétszórják őket a világ minden tájára. Jeruzsálemet az idegenek fogják feldúlni …“ Lukács 21,24

Miért ért ilyen szörnyű sors a többi, szintén vallásos embert?

Mert nem bíztak Jézusban, és ezért nem követték az ő szavát. Akkoriban kard által, éhségtől, keresztre feszítéssel, öngyilkossággal és rabszolgaságban haltak meg. Jézus az okként a következőket nevezte meg: „De ti nem akartátok.“ Máté 23,37

A háború Jeruzsálem elpusztításával még nem ért véget: a legmerészebb zelóták egy része menedéket talált a bevehetetlen Masada erődben, amelyet 66-ban egy villámcsapásszerű támadással elvettek a rómaiaktól. A helyet csak a múlt században fedezték fel újra, és lényegében 1963-ban tárták fel.

Mi lett a legmerészebbekkel, akik merészségükre és erejükre támaszkodtak? Mi lett az ostromolhatatlan erőddel?

Flavius Silva római hadvezér 10 000 fős sereggel ostromolta Masadát. Ez az erődítmény egy hatalmas sziklán fekszik, amelynek falai szinte függőlegesen emelkednek a magasba. Alakja egy hatalmas hajóra emlékeztet. Teteje lapos, így ott akár kerteket is kialakíthattak. Évekre elegendő élelmiszer-készletük volt.

A rómaiak egy 3,5 km hosszú védőfalat emeltek a sziklaerődítmény teljes köré, hogy senki se juthasson be vagy ki onnan. A szikla nyugati oldalán – ahol a legalacsonyabb – két év alatt egy körülbelül 200 méter széles földsáncot halmoztak fel. Ezen a rohamrampán felvitték a faltörő kosukat. Ennek segítségével sikerült rést ütniük a falban. Kr. u. 73. május elején az erőd már ostromra érett. Kr. u. 73. május 2-án reggelre tervezték a rómaiak rohamát. A rómaiak tízszeres túlerőben voltak.

Az ostromlottak számára nyilvánvalóvá vált, hogy helyzetük reménytelen.

Éjszaka az erőd parancsnoka beszédet tartott: annak alapgondolata az volt, hogy „Inkább a halál, mint a rabszolgaság. Isten elhagyott minket! Vessünk véget saját életünknek.” – Egy második beszéd után készek voltak erre. Mintha megszállottak lettek volna. Először a férfiak megölték feleségeiket és gyermekeiket. Ezután a férfiak közül tíz embert jelöltek ki, akiknek meg kellett ölniük a többieket. Ez a tíz sorshúzással döntötte el, ki öli meg a többi kilencet. Az utolsó felgyújtotta az épületeket, majd saját kardjába vetette magát.

A rómaiak rohamuk során lángoló épületekkel és 960 halottal találkoztak. – Masada ma az a hely, ahol az izraeli újoncok leteszik az esküt. Az izraeliek Masada 960 védőjét példaképüknek tekintik.

Az a 960 ember mindenesetre szerencsétlen volt, akik magukat egy szörnyű helyzetbe sodorták, amelyben elhatalmasodott rajtuk a pánik. Saját elképzeléseik és a saját erejükbe vetett bizalmuk áldozatai lettek.

Mi lett a legmerészebbek sorsa? Pánikba estek, és véget vetettek az életüknek.

Jézus így szólt: „… nem ismerted fel azt a napot, amikor Isten segíteni akart neked“ Lukács 19,44 és: „Hányszor akartam volna magam köré gyűjteni a lakóidat, ahogyan a tyúk a csibéit a szárnyai alá veszi! De ti nem akartátok. Ezért Isten elhagyja a templomotokat, és a templom elhagyatottan fog ott állni.“ Máté 23,37

Isten mindent megtett, amit hatalmas szeretete és mindenhatósága révén tehetett, hogy megóvja őket ettől a szörnyű sorsától. De ők nem akarták. Nagy és jóságos Istenünk, aki a szeretet Istene, tiszteletben tartja döntéseinket, még akkor is, ha ezek a téves döntések nagyon fájnak neki, mert előre tudja, mi lesz a következménye ezeknek a téves utaknak. Ha Isten aztán döntéseink miatt visszavonul tőlünk, és kizárólag magunkra hagy minket, akkor nagy veszélybe kerülünk.

A templom lerombolása óta sok jeruzsálemi látogató felteszi ezt a kérdést. Ezt a kérdést és a rá adott választ Isten már ezer évvel korábban közölte Salamonral: „Miért pusztította el az Úr így ezt az országot és ezt a házat? Mert elfordultak az Úrtól.“ 2. Krónikák 7,21

Mi jelent ma számunkra a döntő jelet? Akkoriban az ellenséges hadsereg ostromát jelentette. Számunkra ez a jel az Egyesült Államokban elfogadandó vasárnapi törvény lesz.

Mit mond a Biblia a világtörténelem legnagyobb napjáról, Jézus visszatérésének napjáról?

Csak két embercsoport lesz (mi az egyikhez vagy a másikhoz tartozunk). „Két férfi közül, akik a mezőn dolgoznak, az egyiket befogadják, a másik pedig hátramarad. Két nő közül, akik együtt őrlik a gabonát, az egyiket befogadják, a másik pedig hátramarad.“ Máté 24,40–41

„Akkor a király így szól majd a jobb oldalon állókhoz: Gyertek ide! Atyám megáldott benneteket. Vegyétek birtokba Isten új világát, amelyet kezdettől fogva nektek szánt.“ Máté 24,34

Mi lesz a többiekkel? „A jelenlegi világ csak addig létezik, ameddig Isten úgy rendelte. Amikor eljön az Ítélet Napja, tűzben fog elpusztulni, és vele együtt mindazok, akik nem engedelmeskedtek Istennek. …

Az Úr napja azonban váratlanul jön, akárcsak a tolvaj. Akkor az ég tűzviharban elpusztul, az égitestek tűzben elhamvadnak, a föld pedig és mindaz, ami rajta van, megolvad. Ha belegondoltok, hogy minden így el fog tűnni, milyen ösztönzés lehet ez számotokra, hogy olyan életet éljetek, amely Istennek tetszik!“ 2. Péter 3,7.10.11

Jézus visszatérése két csoportra osztja az emberiséget: azok, akik mindenben megbíztak Jézusban és követték őt, elnyerik Isten országát; a többiek számára ez a világ vége.

Milyen ígéretet kaptunk Istentől a közelgő válságra vonatkozóan? „Az Úr tudja, hogyan szabadítja ki a szorongatásból azokat, akik tisztelik őt.“ 2. Péter 2,9

Akkoriban megmentette a tanítványokat, és meg fogja menteni a mai tanítványokat is, akik bizalommal és engedelmességgel tisztelik őt.

Miért kell nekünk ezt a döntést meghoznunk?

A Biblia így szól: „Éljétek az Isten által elhozandó nagy nap várakozásában! Tegyetek meg mindent, ami tőletek telik, hogy az a nap minél hamarabb eljöjjön. Hiszen csak ezért fogják a mennyek lángokban elpusztulni, és az égitestek megolvadni, hogy Isten újat teremthessen. Isten új eget és új földet ígért nekünk. Ott már nem lesz igazságtalanság, mert Isten akarata fog uralkodni. Erre az új világra várunk.“ 2. Péter 3,12–13

Jézus visszatérése és az azzal járó világvége azért jön el, hogy minden földi szenvedés – betegség, fájdalom, szenvedés, halál – véget érjen (Jelenések 21,3–4).

Ettől kezdve az egész világegyetemet ismét kizárólag Isten szeretete fogja irányítani. Isten új eget és új földet teremt.

Talán sokan hasonló sorsra jutnak, mint egy meggyilkolt király: a zsebében egy levelet találtak. A levél bontatlan és elolvasatlan volt. A levél írója figyelmeztette a királyt, jelezve a tervezett merényletet. A levél megmenthette volna a királyt, de ő nem olvasta el.

Isten nekünk is írt egy levelet. Elolvassuk és figyelembe vesszük-e? Isten mindig figyelmeztette az embereket a közelgő ítéletekre. Aki bízott figyelmeztető üzenetében, és – parancsainak engedelmeskedve – az Ő akaratának megfelelően cselekedett, az megmenekült azoktól a csapásoktól, amelyek a engedetlenekre és a hitetlenekre zúdultak.

Egy amerikai férfi egy postai rendeléses áruházból rendelt egy barométert. A csomagot 1938. szeptember 21-én kézbesítették neki. Amikor kibontotta, a műszer „vihar“ állást mutatott. Ekkor eszébe jutott, hogy ez a barométer biztosan nem működik rendesen. Azonnal visszacsomagolta, elment a postára, és visszaküldte. Tudjuk, mi történt? Még aznap egy orkán elsöpörte a házát. – Bízunk-e Urunk, Jézus végidőkről szóló jövendölésében, engedelmeskedünk-e neki és megmenekülünk-e, vagy mi is úgy gondoljuk, hogy ez az eszköz – a Biblia – nem megbízható, és örök veszteséget szenvedünk el?

Jézus elegendő útmutatást adott nekünk ahhoz, hogy ne a világvége nagy katasztrófája érjen minket, hanem az örök élet dicsőségben, Isten országában. Aki betartja Jézus útmutatásait, annak nem kell aggódnia a jövője miatt.

Milyen következtetést szeretnék levonni magam számára? Milyen döntést szeretnék hozni?

Elmondhatom, hogy 36 éves koromban hoztam meg a döntésemet. Egy héten át belső küzdelmeket folytattam emiatt a döntés miatt. Aztán rájöttem, hogy nem jelent kockázatot, ha az örök szeretet Istenére bízom az életemet. Örülök, hogy akkoriban mellette döntöttem. Soha nem bántam meg, sőt, a mai napig is örülök neki. Hálát adok Uramnak, hogy az Ő nyomdokaiba lépve egy nagyon értékes életet ajándékozott nekem. – Csak a ma áll rendelkezésünkre. Használjuk ki!.

Nemrég olvastam a következő történetet: Egy repülőgép leszállásra készült. Mindössze három fokos irányeltérés okozta azt a repülőgép-katasztrófát, amelyben 95 ember vesztette életét a leszállás előtt néhány másodperccel. Három fokos irányeltérés – tulajdonképpen nem is érdemes említeni, de elég volt ahhoz, hogy sok ember életét tönkretegye. Mi is úton vagyunk. Legfontosabb célunk: Isten és az Ő országa. Csak akkor érjük el, ha „a pályán maradunk“, vagy – ha szükséges – iránykorrekciót hajtunk végre. Ezért van szükségünk a napi és heti közösségre Urunkkal. Csak így menekülhetünk meg attól, hogy életünk tragédiával végződjön. Vajon mi is már a leszállásra készülünk? Egy másik „Isten-élmény” cikkben többet tudhatsz meg a kor jeleiről akkor és ma. Jézus azt mondta: „Ha látjátok, hogy mindezek bekövetkeznek, akkor tudjátok, hogy a vég már a küszöbön áll.“ Máté 24,33. Azt kívánom neked, hogy örömmel és bizakodással várhass Isten nagy napját, és hogy az „Mi Atyánk“ imájában szereplő kérését saját kéréseddé tedd: „Jöjjön el a te országod”.