Michael

Ateista családban nőttem fel. Ami engem illet, gyerekkoromban Isten nem volt fontos számomra. És mégis, már gyerekként is volt egy kérdésem, amelyre Isten nélkül csak egy rossz válasz létezik: Mi történik, ha meghalok? Számomra az a gondolat, hogy élek, egyszerűen lenyűgöző volt. Csodálkoztam az élet csodáján. Lenyűgözött, hogy gondolkodni és érezni tudok. De az a gondolat, hogy egyszer, örökre egyszerűen nem leszek többé, egyszerűen szörnyű volt számomra. Olyan kicsinek éreztem magam. Egy ilyen rövid élet a végtelen időben, egy kis bolygón, a végtelen univerzumban! De az ateizmus nem tudott jobb választ adni nekem. A halál számomra az elkerülhetetlen fekete lyuk volt.

18 éves koromban történt valami, ami alapvetően megváltoztatta az életemet. Egy barátom meghívott egy keresztény ifjúsági összejövetelre. Kíváncsi és nyitott voltam. Ott olyan élményben volt részem, amilyet addig még nem ismertem. A fiatalok között olyan szívélyes közösség uralkodott, ami nagyon vonzott. Addig a kereszténység számomra nem volt opció. Sőt, korábban még Isten létezésével szembeni érveim is voltak. A hit az idősek és a kisgyerekek dolga volt, de nekem nem való. De hirtelen intelligens, szeretetre méltó fiatalokat láttam, akik komolyan vették a hitüket, és valóban meg is élték azt. Ez felkeltette a kíváncsiságomat. Elkezdtem a Bibliát olvasni, és az igazán magával ragadott. Különösen lenyűgöztek a Biblia jövőre vonatkozó jövendölései. A Bibliában nagyon konkrét kijelentések szerepelnek a jövőről, amelyeket sok évszázaddal a beteljesülésük előtt írtak le. Ezt tényleg ellenőrizni lehet. Rádöbbentem, hogy egyetlen ember sem rendelkezhet ilyen tudással a jövőről. Hogy lennie kellett egy Istennek, aki mögötte áll.

Elkezdtem imádkozni. Az a gondolat, hogy Isten számára nem csupán egy szám vagyok, hanem Ő valóban érdeklődik irántam, iránt annak, amit mondani szeretnék Neki, és amit kérni szeretnék Tőle, teljesen megváltoztatta az életemet. Tapasztalhattam, hogyan reagált Isten az imáimra – nem mindig úgy, ahogyan kértem, de mindig a legjobb érdekemben. Akkoriban kezdtem el a Bibliát is olvasni. Olyan válaszokat találtam, amelyek valóban előre vitték az életemet. Arra a kérdésre is, hogy mi történik, amikor egy ember meghal. Lenyűgöző válaszok! Hamarosan már egyáltalán nem tudtam elképzelni más életet, mint a keresztény életet. Nem tudom megmondani, pontosan mikor tértem meg. Nem volt olyan látványos élmény, amit bejelölhetnék a naptáramban. Inkább egy lassú folyamat volt. De pontosan tudom, hogy voltak olyan időszakok, amikor el kellett döntenem, hogy továbbra is Jézussal szeretnék-e járni az utamat, vagy sem. Olyan pillanatok, amikor visszatekintettem, és világos volt számomra: nem akarok visszatérni a régi életembe! Túl nyilvánvalóan tapasztaltam meg, hogy Isten személyesen szeret engem.

Ez már sok évvel ezelőtt történt. Nem volt egyetlen nap sem, amikor megbántam volna, hogy az Istennel való élet mellett döntöttem. Ő olyan sok ajándékkal megáldott. Ma boldog házasságban élek egy hívő feleséggel. Kiváltságnak tartjuk, hogy gyermekeinket együtt nevelhetjük Istenbe vetett hitben. És olyan békességet érzek a szívemben, amilyet korábban nem éreztem. Van egy bibliai vers, amely nagyon szépen leírja, amit Istennel tapasztaltam. „Ezt mondtam nektek, hogy békességetek legyen bennem. A világban félelmetek van; de bízzatok, én legyőztem a világot.“ (János 16,33) Nekem is volt ilyen félelmem, de Isten békét ajándékozott a szívembe.