Gabi

Sok éven át próbáltam a jógával, az ezoterikával, a pozitív gondolatok beépítésével és még sok más módszerrel boldogságot, elégedettséget, örömöt és békét találni. De semmi sem szüntette meg a szomorúságomat és az értelmetlenség érzését. 25 évesen tönkrement a házasságom, 30 évesen pedig életem mélypontjára jutottam. Anorexiás voltam, és már csak 40 kilót nyomtam. Egy nyolchetes tartózkodás egy pszichoszomatikus klinikán sem hozott javulást. Ott is ezoterikus gyakorlatokkal szembesítettek. Kiengedésemkor már csak 37 kg-ot nyomtam.

Számomra 1999-ben jött el a fordulópont. Egy szórólapnak köszönhetően, amelyet a terapeuta rendelőjének várótermében találtam, elmentem egy keresztény előadássorozatra. Az első este végén a könnyek csak úgy ömlöttek a szememből, és rájöttem, hogy Isten nélkül nem fogok meggyógyulni. A baptista gyülekezet egyik tagja imádkozott velem, és átadtam az életemet Jézusnak. Ettől kezdve minden nap Jézussal akartam élni, és minden problémámat rá akartam bízni. Ő gondoskodjon az elrontott életemről, és változtasson meg. Legfőbb vágyam az volt, hogy elégedett ember legyek.

Rájöttem, hogy Jézus a legjobb terapeuta és igazi barát. Egy éven át jártam a két gyermekemmel a baptista gyülekezetbe. Az idő múlásával azonban rájöttem, hogy ott nem a mi helyünk. Elkezdtem felkeresni különböző más gyülekezeteket. De a belső hangom mindig azt súgta: „Ez nem a te helyed.” Végül feladtam a keresést, és úgy döntöttem, hogy gyülekezet nélkül élem meg a hitemet. Egy idő után azonban rájöttem, hogy egyre inkább visszacsúszom a régi, elégedetlen életembe, és hiányzik nekem a közösség és a többi kereszténnyel való eszmecsere.

Így hát újra megpróbáltam megtalálni a számomra megfelelő gyülekezetet. Ezúttal imádkoztam érte. Nem sokkal később „véletlenül“ olvastam egy hirdetést egy újságban, amelyet egyébként soha nem olvastam. A hirdetésben ez állt: „Ki szeretne velem együtt a Bibliát tanulmányozni?“ Felvettem vele a kapcsolatot, és attól kezdve egy kedves hölgytől kaptam bibliaórákat. Lilli-nek hívták, és elmesélte, hogy a Hetednapi Adventisták Szabadegyházához tartozik. Azt is mondta, hogy bármikor eljöhetek az istentiszteletre. De ezt eleinte nem akartam. Észrevettem azonban, hogy az életem lassan megváltozott. Most már otthon is rendszeresen olvastam a Bibliát, naponta beszéltem Istennel, mintha egy barátommal beszélgetnék, és éreztem, hogyan segít nekem a problémáimban. Ezenkívül sok élményem volt Istennel. Végül egy szombaton mégis elmentem a hetednapi adventista gyülekezetbe. Hamar rájöttem, hogy végre megtaláltam a helyem. Attól kezdve minden szombaton elmentem a gyülekezetbe.

Körülbelül másfél évvel a bibliaórák kezdete után — májusban volt — a férjemmel, akit időközben Isten segítségével találtam meg, beköltöztünk a saját házunkba. Júliusban, 22 év után abbahagytam a dohányzást. Októberben összeházasodtunk, és megszabadultam az anorexiától és a bulimiától, decemberben pedig megkeresztelkedtem. Mindez egy év alatt történt. Számomra egyértelmű volt, hogy mindezt kizárólag Istennek köszönhetem. Csak Ő tudott így megváltoztatni. Ma az Istenhez fűződő kapcsolatom a legfontosabb az életemben.