Monika

A munkám során sok emberrel kerülök kapcsolatba. Baden-Württembergben, egy kisvárosban van egy textilüzletem, ahol 11 alkalmazott dolgozik. Az egyik vásárlónőm mindig különösen megragadta a figyelmemet. Nyugodt és barátságos kisugárzása volt. Mindig örültem, amikor találkoztunk, és alkalmunk nyílt beszélgetni.

Amikor hosszabb betegség után újra eljött hozzám az üzletbe – még mindig nem érezte túl jól magát –, megdöbbentem, hogy lehet valaki ennyire pozitív egy ilyen negatív élmény után. Megkérdeztem tőle, mi segített neki a betegsége alatt. Erre ő viszont egy ellenkérdéssel válaszolt: „Hisz Istenben?“ Először elakadt a szavam. De aztán nagyon habozva igent mondtam. Erre ő így válaszolt: „Isten csodát tett velem.“ Ez elgondolkodtatott, mert Isten valójában nem játszott szerepet az életemben. De valahogy félretoltam ezt a gondolatot.

Ezt követően igazi barátság alakult ki közöttünk, amilyet eddig nem ismertem. Új barátnőm ezentúl rendszeresen elkísért a boltom számára történő bevásárlásokra. Az utazások értékes időt biztosítottak számunkra a beszélgetésekre. És ezek a beszélgetések ízelítőt adtak nekem Jézus szeretetéből.

Rendszeresen találkoztunk egy barátunk családjánál, hogy a Bibliáról beszélgessünk. Náluk elfogadottnak éreztem magam, és teljesen önmagam lehettem. Soha nem éreztem nyomást, hogy valamit tennem vagy nem tennem kellene. Megtudtam, hogy Jézus szeret engem, pontosan olyannak, amilyen vagyok, és hogy terve van az életemmel – egy csodálatos céllal. Ez a tudás bizonyossággá vált, és élő kapcsolatot teremtett Jézussal. Elfogadtam őt Megváltómnak, és átadtam neki az életemet.

Egy nap kifejeztem azt a vágyamat, hogy tanulmányozni szeretném a Tízparancsolatot. Így tudtam meg azt is, hogy a szombat a bibliai pihenőnap. Nem tudtam, mi történik velem. Azt gondoltam: „Ez nem lehet igaz!“ De ez a tudás nem hagyott nyugodni. Alapos tanulmányozás után úgy döntöttem, hogy szombatonként nem dolgozom többé az üzletemben, hanem inkább elmegyek az istentiszteletre. A gyülekezetben azonnal nagyon jól éreztem magam. A szombat és a keresztelés mostantól „az én témám“ lett. A keresztelkedés iránti vágyom végül egyre erősebbé vált. Ugyanakkor még néhány akadályt kellett leküzdenem. Világossá kellett tennem a családomnak, a munkatársaimnak és az ügyfeleimnek, hogy pénteken 16 órától bezárom a boltomat, és hogy a szombat pihenőnap.

Hosszas imádkozás után tudtam, hogy Isten megáldja a döntésemet, és megadja nekem a szükséges erőt ahhoz, hogy kiálljam az előre látható küzdelmeket. Így hát 2007. október 26-án megkeresztelkedtem. Ez különös öröm volt számomra. 60 meghívót küldtem rokonoknak és barátoknak. Szerettem volna, ha részesei lehetnek a „nagy napomnak“. Valóban mindannyian eljöttek, és a gyülekezet teltházas volt. A testvéreknek a szomszédos helyiségekbe kellett átmenniük. Sok vendégem mély benyomást kapott, és láthatóan elgondolkodott a dolgon.

Bár az üzlet most pénteken 16.00 órától és szombaton egész nap zárva van — egyetlen alkalmazott sem dolgozik —, Isten a maga csodálatos módján megáldott engem. Csak újra és újra szívből hálálkodhatok Istennek, hogy a gyülekezetben megtaláltam lelki otthonomat.