Charles

1960-ban születtem Nottinghamben. Apám brit megszálló katona volt, és itt, Németországban ismerkedett meg anyámmal. Az első éveket Angliában töltöttem. 1966-ban szüleimmel együtt Stadthagenbe költöztünk, Hannover közelében. Ugyanebben az évben szüleim elváltak.

Ezután a nagyszüleimnél nőttem fel. Anyám soha nem volt ott, amikor szükségem volt rá. A munka és a társasági élet fontosabb volt számára, mint a család. A nagyapám gyakran bezárt. Ezenkívül megalázott és bántalmazott. Ha anyám is ott volt, elfordította a fejét. 11 évesen kezdtem el inni. Nem ismertem sem a szeretetet, sem a biztonságérzetet. Ennek megfelelően alakult az életem: középiskola végzettség nélkül, kőműves tanulószerződés végzettség nélkül, alkalmi munkák. Csak lefelé mentem. Lázadóvá váltam, aki minden ellen fellázadt. Alkoholistává és szerencsejátékossá váltam. Majdnem 10 éven át hajléktalanul vándoroltam Németországon át a futballszurkolói körökből származó huligánokkal. Hazug és verekedő voltam, aki sok embernek okozott szenvedést, bánatot és gondot. Igen, ez volt az életem.

Fiatal koromban kapcsolatba kerültem az anglikán és az evangélikus egyházzal. Isten számomra azonban csupán egy büntető és háborús Isten volt. Ezt tanultam apámtól és nagyapámtól. 2005 végén Künzelsau-ba költöztem. Ott ismerkedtem meg Reinholddal. Barátok lettünk. Befogadott magához, és elmesélte, hogyan talált rá Jézusra és az adventista gyülekezetre, és hogy ez hogyan változtatta meg az életét. Gyakran meghívott, hogy kísérjem el az istentiszteletre. Eleinte azonban nem akartam. De a kíváncsiságtól vezérelve egy nap mégis elmentem vele.

Azok a tapasztalatok, amelyekről ott hallottam, arra a következtetésre vezettek, hogy az életnek mégis van értelme. Így elkezdtem rendszeresen járni a gyülekezetbe. És így ismerkedtem meg Jézussal. A gyülekezet lett a családom, ahol mindenki ott van a másikért: beszélgetéssel, tanáccsal és tettekkel.

Ez idő alatt megismerkedtem Anitával is. A barátnőm lett. De gyakran veszekedtünk. Ennek ellenére mellette maradtam. Tudtam, hogy ő is nehéz időszakon ment keresztül. Végül úgy döntött, hogy velem együtt eljön a gyülekezetbe. Így ő is megtalálta Jézust. Azóta ő is pozitív irányba változott.

2008. július 19-én velem együtt megkeresztelkedett. Személyesen is megtapasztaltam Isten segítségét: olyan gyülekezetbe helyezett, ahol az emberek segítik egymást. Most már sok új barátom van. Ezenkívül van lakásom, munkám, és nincsenek adósságaim. Jézus nélkül nem tudom, hol lennék most. Annyi mindent átéltem Istennel, hogy képes vagyok elfogadni magamat olyannak, amilyen vagyok. Régebben minden nap más-más álarcot vettem fel. Ma már nincs rá szükségem. Tudom, hogy Isten szeretett gyermeke vagyok – minden gyengeségemmel, hibámmal, de erősségeimmel együtt is. Isten mindig mellettem áll. Istennel mindenről beszélhetek, és bármit kérhetek tőle. Így tapasztalom meg Isten vezetését. És ezt már nem szeretném nélkülözni.

Csak Isten képes megváltoztatni az embert. Most már értelmet látok az életemben. Istennek terve van velem. Hagyom, hogy Ő vezessen – bárhová is vezet. Teljes mértékben bízom benne, és teljesen átadtam magam Neki.