Sylvie

Franciaországban nőttem fel. Szüleim, nagyszüleim és három testvérem katolikusok voltak. Ami a vallást illeti, édesanyám vasmarokkal uralkodott — és mi mindannyian készségesen követtük az utasításait: templomba járás, egyházi ünnepek, az esti családi ima… A nyomás és a rituálék határozták meg hitünket. Ennek ellenére kialakítottam a saját kapcsolatomat Jézussal, és szívesen beszéltem vele. De aztán Isten rövid idő alatt megváltoztatta az életemet, és kivezetett egy négyes rabságból:

1. Szülői uralom alatt: A nevelés szigorú volt, és minden ellenállást kegyetlenül leverték. Az engedelmesség „szent“ dolog volt.
2. Rabszolgaság az okkultizmus igája alatt: Tizenéves koromban érdeklődni kezdtem a horoszkópok és a jóslás iránt. Készíttettem egy jóslatot a jövőmről, és 20 évesen felkerestem egy jósnőt, aki „segítséget minden élethelyzetben“ ígért. Évek óta volt egy nagy problémám, és gyakran könyörögtem Istenhez miatta – nagy siker nélkül. Néhányszor válaszolt és csodálatos módon beavatkozott, de ez messze nem volt elég. „Miért nem akart segíteni?“ – kérdeztem magamtól. Ezért fordultam egy jóshoz. Ez azonban drága és keserű tapasztalat volt. Jártam egy karizmatikus gyülekezetbe is. Az élénk beszámolók teljesen újak voltak számomra. Hallottam a nyelveken való beszédet, ami arabul hangzott. Azt mondták nekem, hogy ez „az angyalok nyelve“. A lelkesedés ragályos volt, és szívesen jártam a gyűlésekre. Amikor erről meséltem a jósnak, mosolyogva így szólt: „Ahol öröm van, ott a Sátán is ott lehet“, és a földre ejtette a Bibliát, amit odaadtam neki. Emellett távol-keleti irodalmat olvastam, és szenvedélyesen szerettem a pop- és technozenét hallgatni. Ez utóbbi segített nekem elmenekülni a kiábrándító valóság elől.
3. Rabszolgaság a katolikus hitem igája alatt: ez a hagyomány és babona keveréke, amelyet a Mária-tisztelet átszőtt, mindaddig volt a hitem, amíg meg nem találtam az igazit: Amikor 25 évesen Franciaországban, a munkahelyemen megismerkedtem későbbi férjemmel, egy német adventistával, felkeltette a figyelmemet a zsebbibliája. Ez volt a kezdete egy lenyűgöző felfedezőútnak az igazság felé. Milyen csodálatos volt mindezeket az új dolgokat hallani és elhinni!
4. Rabszolgaság a hamis kapcsolatok igájában: Az elfogadás és a szeretet reményében belementem különböző kapcsolatokba, de nem találtam meg az igazit. Végül Isten megajándékozott az életem párjával — aki imádkozott egy feleségért —, és egy új jövővel Németországban, messze a „rabszolgaháztól“.

A Mark Finley-vel tartott „Net 96“ evangelizációs rendezvény után Mannheimben kereszteltek meg. Nagy öröm töltötte el a szívemet. Nincs jobb dolog, mint az igazság! Isten sok, részben fájdalmas élmény után vezetett be a gyülekezetébe. Micsoda áldás! Dicsőség és hála Neki!

Következtetés: Nem kell mindenben részt venni ahhoz, hogy később elmesélhessük, hogyan vezetett ki minket Isten a rabszolgaságból. Inkább már az elejétől fogva a helyes utat választottam volna.