Anita

Egy könyv és két könyvterjesztő különleges szerepet játszott abban, hogy csatlakoztam a gyülekezethez. Régen egy könyvterjesztő eladott a szüleimnek — akik katolikusok voltak — egy kötetet a Az emberek Isten kezében. Akkor kilenc éves voltam, és még három testvérem volt. Imádtuk azt a könyvet, és gyakran veszekedtünk miatta. Amikor az egyik nővérem férjhez ment, magával vitte. Az Istenbe vetett hit már korán nagyon fontos volt számomra. A diszkó helyett szívesebben jártam templomba. Amikor 15 évesen elkezdtem dolgozni, volt egy kollégám, aki Jehova tanúja volt. Minden nap mesélt nekem a hitéről. Én viszont rendszeresen elrángattam a legjobb barátnőmet a katolikus egyház rendezvényeire. Ott mindig Máriához imádkoztak. Ez nem tetszett nekem. Hogy kialakítsam a saját véleményemet, vettem egy Bibliát, és sokat olvastam benne.

Amikor alig voltam 18 éves, egy álomban láttam, hogy a Jehova tanúi közül az egyik társam egy könyvet nyújtott nekem, amit el kellett volna olvasnom. Ugyanakkor egy fekete kendőt terített a fejemre, úgyhogy sem jobbra, sem balra nem láthattam. Úgy értelmeztem, hogy ez a rossz út. De ezután a katolikus hitem is megrendült.

Évekkel később – amikor már házas voltam, és a harmadik gyermekem fél éves volt – végre elindultam Isten gyülekezetét keresni. Beszéltem különböző vallási közösségek tagjaival. Először a mormonokkal, később az Újapostoli Egyházzal is. Két barátságos fiatal amerikai mormon hetente kétszer tartott nekem órákat. Körülbelül öt hónap múlva meg kellett volna keresztelkednem. Beleegyeztem. Így meghatározták a keresztelés időpontját. Azon a napon rossz előérzettel mentem haza.

A keresztelésem előtti héten részt vettem egy gyermekkönyvekről szóló előadáson a helyi óvodában. Örömömre tapasztaltam, hogy a Saatkorn Kiadó könyvei is szerepeltek a kínálatban. Még emlékeztem rá, hogy éppen ez a kiadó volt az, amelyik Az emberek Isten kezében kiadta. Így hát megkérdeztem az előadót, egy bizonyos Norbert M.-et, erről a könyvről, amelyet már sok könyvesboltban hiába kerestem. Azt mondta, beszerezheti nekem.

Másnap reggel felhívtam a mormonokat, és elhalasztattam a keresztelést. Erre meghívtak egy beszélgetésre két barátságos frankfurti úrral. Miután néhány kérdést tettek fel a tanításról, megkérdezték tőlem, miért nem akarok megkeresztelkedni. Azt mondtam, hogy a lelkem ellenzi ezt. Erre azonnal felálltak, röviden elbúcsúztak, és elhagyták a termet. Kicsit később kissé zavartan találtam magam a gyülekezeti terem előtti lépcsőn.

A következő kedden meglátogatott Norbert M., a barátságos könyvkereskedő. Néhány könyvet akart bemutatni nekem. Én azonban csak azt akartam tudni, melyik egyházba jár, és honnan szerezte alapvető ismereteit a hit kérdéseiről. Így tudtam meg, hogy hetednapi adventista, és a Bibliára támaszkodik. Ettől kezdve nála vettem bibliaórákat, és 2003-ban megkeresztelkedtem. Végre minden értelmet nyert. Különösen a tízparancsolat megváltozásával kapcsolatos dolog győzött meg.